Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-10 / 13. szám

t 221 - s ba nem eladó, írásban bizonyítványt adok, liogy gazdájának a legjobb agarak közé számitbató agara van; az én diplomám pedig még eddig nagy hitellel birt. A mi, a keményföldeinken basználhatlan angol agarak száműzetését s a régi jó — 1840-tól 1848-ig virágzott — magyar agáríaj helyreállítását illeti, ebben tanítványomat segíteni akarván, nyilvánítom : hogy minden valódiszenve d é1 y e s agar ász пак kész vagyok hozzám küldött nőstény agarát megíorogtatni az öreg R о 11 á v a 1 vagy a fiaival, mellyekben Arad, Bihar, Heves, és Pestmegyei hires lovas vadászok nemesített agarainak vére vegyítve van ; t. i. Bohus, Nadányi Ferencz, Csanády József, Nadányi Imre, Szily és gróf Ráday agaraié. Kedves tanítványom, lia ősi lakomban a Berettyó partján meglátogatsz, meg leliet hogy a még születendő kölykök felnövésénél előbb is jó reménységü kölyköt nyersz, mint már egyszer, megérdemled másodszor is, mert világos hogy az akarat benned jó, bár még sokban tévedtél — azt sem tudom van-e igazad abban: hogy 1840-től 1848-ig az én fajomból tegtöbb kitűnő agár került, hanem azt már én állítom : hogy ötödik jó és hires fajom volt már ez nekem, (ante quam natus esses,) mellyek a rokon vérbőli párosítás által elaljasodtak. A Pendely fajomból Nadányi Fereneznél van még egy pár agár, mellyek az alföldön csak alig ba minden agarakat le nem vernek ; — ezeket csak azért emlitém, mert bebizonyítani akarom : hogy én áldozattal mindig tudtam jó faj agarakat előállítani, most se bánja meg ki hozzám folyamodik, mert meg van irva Langviusban „siue me nihil potestis, nihil valetis." — Vale. Utóirat. Az elmúlt ősz óta több túlzásig hű tanítványom úgy mutatott be a hazai nagy közönségnek, mint nagy tap asztal ású és igaz itéletü agarászt ; — nem ítélek ugyan, hogy ne ítéltessem, de kényszerítve érzem magam a „Vadászlapban" megjelent tárgyak iránti véleményemnek kimondására. Magyar vagyok, a most] említett lap szerkesztőjét tehát nagyon becsülöm azért, liogy Schwung helyett a magyar hangzású lendületet használta ; azt hiszem t. i. liogy minden nemzet előrelátó hü fiának fő kötelességei közé tartozik az idegen szavak lehető mellőzése s helyettük néha maga által talált új nemzeti hangzású szavak alkalmazása, kétségtelen lévén, hogy a nemzetiségnek egyik legbiztosabb fenntartója az idegen szavaktól ment anyanyelv. Én ugyan nem kezdő, hanem végzett agarász vagyok, még sem sokat gondolok az agár vágási modorával, értek még is annyit, hogy a Scliwu n g g a 1 lett vágásnak R. A — ként „pillanat müvének" kell lenni; én hát czélirányosnak látnám e rohanó sebes vágást s z é 1vá

gás-nak nevezni; rövidebb lenne az a Schwunggal vágásnál, jól is jönne ki, р. o. négy öt szélvágást tett; mi több, magyarúl jobban fejeznők ki ezt mint a német, ki az agarat szél kutyának nevezi és sebes vágását még is nem szélvágásnak, hanem Schwunggal vágásnak mondja. Elfogadja-e ezt R. A czimborám, az idegen szavak nagy kedvelője, nem tudom ; de az bizonyos, hogy én holtig szélvágásnak fogom az igen sebes vágást hívni s alföldi tanítványaim hiszem követni fognak, mert velem együtt anyanyelven szeretnek beszélni és írni, azért készíte egyik tanítványom magyar agarászok részére ínüszótárt. — LANGV1US.