Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-28 / 6. szám

94 úgy a szerencse, mint az imént emiitett alkalommal, még is tekintve azt, hogy nem minden bokorban van egy nyáj vaddisznó, az eredmény átlagosan nem volt a legcsekélyebb ; ugyanis : 1850-ben esett 5 darab ; 1851-ben semmi; 1852-ben 3 darab; 1853-ban 2 darab, 1 egyes kan ; 1854-ben 2 egyes kan; 1855-ben 10darab, 1 egyes kan ; 1856-ban 1 egyes kan; 1857-ben 6 darab ; 1858-ban 4 darab, 2 egyes kan. Rendes részvevői ezen vadászatoknak : Sztáray Tivadar, Ferdinand és Viktor grófok, Ujházy Sándor, Szirmay Ödön, Pál és János, Bujanovics Rudolf, az ottani vadászatkedvelő lelkészek és erdészek, de némelly évben néhány rendkivüli részvevője is akad ezen mulatságnak, különösen pedig ez évben igen számosan valánk. A fénn elősorolt vadászatok közül az utóbbi t. i. az 1858-ki volt egyúttal a legérdekesebb is, mert négy nap tartván s minden nap körülnyomozott hajtás tétetvén, a vad mindig csalhatlanúl benn volt a hajtásban , kijött a vadászokra s el is esett, még pedig első napon 3 darab, másnap 1 egyes kan, harmadnap ismét egy egyes kan s negyednap egy darab ; csupán a második napon tört ki még két egyes kan a hajtók közt. Szép volt az 1854-ki vadászat is, midőn mind a két egyes kant két különböző hajtásban gróf Sztáray Ferdinánd ejtette el s ezek közül az egyik ; 465 font élő súlyt nyomott. Nemkülönben szép volt az emiitett 1855-ki vadászat, V hol a nagy nyájból 10 darab s negyedik napon egy 350 fontos egyes kan esett, melly midőn a hajtást körülállani akartuk, az összes vadászok szemeláttára a tiszta mezőn keresztül egy árokba szaladván s az összes utána iramodott puskások által egy vízmosás szélébe szoríttatván, egy paraszt puskás által 10 lépésnyiről egy lövésre leterittetett. Végre megemlíthető az 1857-ki vadászat, mellyben 6 darab esett s Bujanovics Rudolf egy állásban hármat lőtt. De hogy folyt hát le az ez évi január 23-tól 27-ig tartott vadászat ? Egybegyűlt erre a mult évi eredményektől ösztönözve rendkívül sok vendég; az erdészek három-négy helyütt levő egyes kanokról és három helyütt 10—20 darabból álló nyájakról tevének hiteles jelentést. A reggelenként kiküldött nyomozók ezen hiteles adatokat még hitelesebbekké erősiték. Megindúlt a menet vagy 30 szánon, alig lebete végét látni a hosszú vonatnak, kivált midőn hegynek felfelé haladva ködbe ju'ánk ; ekkor a középen eső szánokról a menet vége a ködböl bontakozott ki, eleje pedig abba veszett el. Megindúlt a hajtás, lefolyt az a lehető legjobb renddel s mi volt az eredmény? — nem esett egy lövés sem, másnap hasonló, harmad-, negyed-, sőt ötödnapon is hasonló volt az eredmény. Ennek következő okai voltak : a vadászat előtti héten olvadás lévén, az itt meglehetős magas hóra Уз hüvelyknyi jégkéreg fogyott, mellyen egyrészt a fris nyomot a tegnapitól s tegnapelőttitől megkülönböztetni nem lehetett ; másrészt e hóban a hajtók is a nyomozók is olly nehezen baladhattak, hogy a nyomozók mintegy késsel átmetszett öltönyökkel, söt nem ritkán megvérezett lábszárakkal jöttek meg a jelentéssel, s e miatt a második és többi napi hajtások is részben ki nem hajtattak ; -- végre : hogy a szerencse nem szolgált. Ide fáradt a velejtei vadászatok rendes látogatója Vay Miklós báró is 22 mértföldnyiről azon reményben, hogy majd ö is elejt vagy egy darabot s még csak meg sem láthatott egyet is. Itt volt szomszéd Sáros megyéből több sportsman azok