Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

83 És lesz foglyunk is több, mint a múlt mostoha években, mert a foglyok szaporodásának nincs erősebb gátja a nagy hónál, midőn a szegény állat kertek csűrök közelében élelmet keresve többnyire tőrbe kerül s a haszonlesők mohóságának egész falkák esnek áldozatúl, a sportsman nem csekély rövidségére. E télen ugyan legény volt a talpán, ki a fogolyfalkából egykettőt ki tudott lőni kutya előtt, mert nem várták be a vadászt öt lépésnyire mint a nagy havakban, de 2—300 lépésnyire úgy indultak sorban előre, mint a csatározó katonák ; egész télen át elegendő legelöt találtak a vetéseken s egész csapatok maradtak magúi a jövő tenyészetre, miért is a vadászat e nemében csak jó sikert várhatunk. Bars, Verebély, február 14. BALOGH Y ELEK. A bihariak Török-Szent-Miklóson. A szolnoki lovaregylet január 10-iki ujabb dijagarászata hirlapilag köztudomásra jutván, mi is, kik az agárvadászatot lovagias időtöltés szempontjából tekintjük s kiket — ha falusi gazdasági körünkből a barátságnak szentelhető napok élvezeteibe lépünk át, e mulatság többször foglalkodtat : — egy illy vadászati alkalommal elhatározók, hogy távolabb megyében lakó s némi kivétellel — csak névről ismert agarász bajtársainkat a verseny napján felkeressük s a magyar barátság és rokon szenvedély alapján később időkre kiható ismeretséget szővén, az agárverseny vitái között pár jó napot töltsünk. Ez és ehhez hasonló érzések között érkezénk január 9-én, e roppant hidegnapon T.-Sz.-Miklósra, ha nem a kitünhetés-, de bizonnyal a nyerészkedés vágyának rosz szagától menten. Önérzetünk e tudatában jól esett a magyar vendégszeretettel fogadtatás, jól a minden oldalról felénk nyiló keblek őszinte nyilatkozata s ennek azon végeredménye : minélfogva az összeült társulati tanácskozmány, szabályai módositásával, a nem-részvényes tagok agarainak versenyre bocsátását elhatározá. A mondottak előrebocsátásával — hogy kifejtendő elveink a tiszta meggyőződés eredményeü) tekintethessenek — tartozunk a társulat tagjainak s tartozunk a nyilvánosságnak, hol neveink a hirlapok útján fennforognak s a történtek, valamint jelen észrevételeink megbiráltatnak. Nem kelünk tehát mi harczra sem a tisztelt társulat jelen volt egyénei, sem annak agárbirája eljárása és szabályokhoz alkalmazott véleménye ellen. Hanem szót emelünk azon elv ellen, melly szerint a dijra futó agarak jobbsága s tehetősége az itt gyakorlatba vett átalános szabályok szerint Ítéltetik meg ; s melly szerintünk tökéletlennek tartatván, azon tapasztalatra juttat, hogy reális agarász ne mutassa fel jó hirben lévő kutyáját olly alkalom hely én, hol nem a való érdem s jóság, hanem a szerencse egyik főtényező s hol a biró Ítélete ellen — habár ö az erösb s igy hosszasb futást kezdettől végéig, talán önakaratán kivül, de bizonnyal nem láthatta — kikelni szerénytelenségnek volna mondható.