Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-02-20 / 5. szám
82 szőtt, az előtte lévő kis sűrűben róka elvonulását vévén észre, egy csövű puskájával oda lőtt s a lövés helyére érkezvén, ott két agyonlőtt rókát talált. d. Kilátásaink a jövő nyúl- és fogolyvadászatra. A tél a folyó évre úgy látszik lejárta magát s a helyett, hogy a farsangot csörgős szánokon s egyéb bohóságaival fejeznők be, a kedves pacsirta hirdeti már a magasból a tavasznak több év óta példátlan korai közelgtét ; a vándor szárnyasok első hirmondója a vadgalamb is megjött ; a húros esténként megkezdi csevegését ; nem sokára itt lesz a barázdabillegtető s utána a várva várt szalonkák ; szóval a tél láthatólag hátrál s az előre vonuló tavasz maholnap itt lesz közöttünk. A vadászat minden nemének ez idő szerint vége szakadván, beszéljünk a jövőről, jelesül arról, mit várhatunk a nyúl- és fogolyszaporodás tekintetében a jövő őszre. Régen emlékezem az 185 8 Q-inél a vadak minden nemének kedvezőbb télre, de viszont roszabb telet is a vadászatokra nézve alig tudok. Atalánosan kevés vagy semmi hó, száraz fagyok, szeles idők a kopóvadásznak kevés élményt engedtek, a föld nem lévén büztartó, a hólepte talaj pedig foltos tarka: mind e körülmények összehatása alatt ugyancsak fringiás kopónak kellett lenni, melly a nyulat vagy rókát egyremásra kétszer háromszor megforditaui s puskavégre hozni képes volt. Minélfogva a kopóvadász nem sok nyulat lőtt e télen, sőt a hajtó- és irtó-vadászatok sem sikerültek a télen úgy mint várhattuk a vadtereken, mert a nyúl illy havatlan télen nem szorúl össze bizonyos helyre ; erdőben, földeken, mezőn, azaz mindenütt tartózkodik egyenként, a bajtások csak is egyenként szedhették őket össze, a csőszvadász sem fért hozzá ugráson, mert a nyúl száraz fagyon szeles időben a mezőn erdőn többnyire vaczok nélkül guggol, két három száz lépésnyire lőtávolon kivül kel s ollykor csak úgy veri össze bokáit czifrázva a távolból — a puskás boszúságára. Ámde az imént felhozott körülmények egyszersmind a rókák pusztithatását sem engedték meg és sok candidált róka viseli ma is lehúzni tervezett bundáját. Mihezképest e nyáron nem egy süldő fog a rókacsalád áldozatául esni. Ismerek vadászokat, kik telente rendszerint 20—25 rókát lőnek el, e télen pedig 8 — 10-nél többre nem birták vinni. Én magam alig emlékezem, hogy egy egy télen 10 rókánál kevesebbet ejtettem volna ; a múlt télen kettőt lőhettem összesen, azt sem egé. szet, mert az egyike farkavesztett volt, a másiknak nyakbőrét erős rézláncz nőtte át s lehúzás alkalmával feje töve elvált a többi bőrétől. De hiszen a rókának harmatos nyári hajnalokon jó kutyával lehet parancsolni s fészkestől kipusztítani ő kémét. És igy, ha bár más évekhez aránylag e télen több róka maradt is, azért nekik is juthat martiusi süldő s számunkra is maradhat elég kopóinkat a jövő őszre gyakorolhatni, magunknak pedig élvezetet szerezni. Nyúl, ha az idő továbbra is kedvező marad, lesz elég.
