Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-10 / 4. szám

64 szaporodását azon nem csak kivételesen előforduló vétkes szokás, hogy tekintet nélkül a vad párzási idejére, ez irgalomtalanúl pusztíttatik. — Kérdhetnék azon vadásztársaink, kik az illyen vidék sajátságait nem ismerik, mi köze a vad-illető­leg a nyulak szaporodásához a juhászkutyának ? Miért is ide vonatkozólag elmondjuk, hogy itt (Gömörben) az erdőket számta­lan juhnyájak legelik s minden nyáj után kullog 2—3 nagy ordas juhászkutya ; — feladatuk ugyan a farkasok távoltartása lenne ; tény azonban, hogy egyebet nem tesznek, mint april havától kezdve folytonosan az erdőket lakván, a fiatal nyulakat fogdossák el, sőt hihetlen ügyességgel birnak öreg nyulak vadászatában is. Vegyük még ehhez, hogy illyen vidéken minden 10—12 nyúlra egy róka esik, hogy fogoly kíméletéről szó siucs — és fölöslegessé válik okadatolása azon állításunk­nak, hogy illy vidéken a vadnak elébb utóbb el kell pusztulnia. Rendezett uradalmakban és nagyobb birtokokban szabályozva van a vadá­szat, nincs kétségünk benne, — csak is ezek képeznek fönebbi állitásunk ellenében kivételeket; — ezek tulajdonosai többnyire vadászatkedvelők s nem szorultak buzdí­tásunkra. — De hát többi nagy részében hazánk földének, melly kisebb eldarabolt birtokokból áll, kipusztuljon-e a vad végképen ? — és nincs-e helyén most, midőn a vadászat iránt átalános eddig nem ismert érdekeltség támadt, közremunkálni arra, hogy a vad szaporításáról gondoskodjunk, és azt innentúl ne csak a véletlen esé­lyeire bizzuk. — Szívesen fölbuzgunk ma már a hazai vadászat e nemzeties sport ügye mellett, azért biztosítsuk magunknak ennek élvezetét. Ez irányban egyesek keveset tehetnek, csak egyesületi működéssel és az esz­mének átalános megkedveltetésével lehetend czélt érni. — Tervünk e tekintetben következő : Minden megyében, melly sok erdőterülettel bir, hol nagyobb uradalmak kivé­telével vadászati tekintetben nincs semmi rend és a vad létszáma évről évre fogy, — alakuljon vadásztársaság, ezenfelül több vagy kevesebb vadászkerületre osztassék a megye kiterjedéséhez képest akkéut, hogy egy kerületre példáúl 20— 40,000 hold erdő essék. Igy kisebb területeken biztosabban lehetend közös czé­lunkra hatni. Minden vadásztársasági tag az egyletbe lépve kötelezi magát becsületszavá­val, a vad párzási idejében annak nyugalmat engedni. A tagok által fizetendő ha szinte csekély évi díjból, melly összegek vadászkerületenként kezeltethetnek, far­kasirtásra jutalmak lesznek kitiizendők. — Szükséges lenne v. kerületenként fel­ügyelni, bogy a vadászatot jogtalanúl bitorló vadorok, kik lesben sok vadat elpusz­títanak, ezen visszaélést ne gyakorolhassák. Évenként minden kerületben rendes, szabályos és igy czélra vezető hajtóvadászatok tartatnának farkasra és rókára, melly vadászatokhoz az illető hatóság is kirendelné a szükséges számú hajtókat, — illy uton haladva pár év alatt oda jutna a vadászkeríílet, hogy a juhoknak erdei legelőkön farkasok általi pusztításától csak ritkán és elvétve lehetvén tar­tani, a „gazda mint vadász" tilalmat szabna a juhászkutyákra és ekként meglenne vetve a nyulak szaporodásának biztos alapja. — Ez alatt évenként több-több határ­ban fejeztetvén be a tagosítás, kívánatos lesz a határok eltilalmazása. — És nincs

Next

/
Thumbnails
Contents