Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

557_ hasonlított, ki épen csapatjai fölött tart szemlét. Segédtisztje, vagy is a fölovász, Jem Perren csinos lovon ült mellette, hogy a pályatér akármelly távol esö részére vihesse a rendeleteket. Jem biztos és hü szolga, de kell is hogy biztos és hü legyen, tekintve, liogy neki, mint ezen óriási intézet felügyelőjének szükségképen ismernie kell minden jó és rosz tulajdonait és képességeit e lovaknak , mellyeknek versenyfutásától ezer és százezer font sorsa ftigg az ország minden részén tett fogadásokban. A lovászok mindegyikének saját klilönneve van, többnyire a helytől a hova való, mint Nottingham, York, Sheffield, Newmarket sat. Jolin Scott mindegyiknek kiadja a rendeletet, a mint a dombról le az idomító pálya kezdetére mennek, különös tekintettel a ló igényelte bánásmódra ; egy egy öregebb lovász, ki már jól megtudja ítélni az iramot, vezeti az egyes csapatot, úgy hogy követői se gyorsabban se lassabban nem mehetnek. Például: „Sheffield, te az idős lovon ülő Jacket követed; Nottingham, te Sheffield után mégysz" — és így tovább vagy nyolcznak kilencznek ; azután jö egy más csapat : „York, jó egyenlő iramban járj , de ne nagyon bizgasd lovadat, mert a lég rekkenő." Aztán a Yorkot követő fiúknak hangzik a parancs. Aztán egy másiknak : „Tom , te csendesen járj, Tiny te is, valamint te is Smoker." És ismét egy másnak : „Ely, hadd a kanczát menni, a mint kedve tartja — ö sokkal büszkébb, mint sem a többivel tartson lépést; de aztán vigyázz ám, hogy ma ne légy ismét földmérő s ne menj vidéket nézni, mint minap;" melly tréfára Elynek egy arczizma sem rándul meg s megfejtése az, hogy a kancza és lovasa minap különböző véleményen voitak s a kancza fejébevette, hogy ő bizon nem járja azt a mindennapi egyhangú pályát, hanem kissé kikalandoz a vidékbe, melly szándékát végre is hajtotta; Ely barátunk pedig nem tehetett egyebet, mint hogy nadályként ragadott hozzá s szerencsére egyikben sem történt hiba. Aztán vagy tíz lovat láttunk izzasztóban ; mindeniken két rétbe hajtott pokróczszerü szövet volt s ebben vágtattak — bár csendesebb irammal mint a rendes gyakorlatok alatt — mintegy négy mértföldet. Megállván a dombtetőn, az ott e czélra épült s „dörgölő háznak" nevezett istállóba mennek. Itt még egy szövetet terítenek reájuk, hogy az izzadás még növekedjék s 10—15 perczig állanak igy; akkor azután leveszik róluk a pokróczokat s vékony favakaróval — mellynek érdéi gömbölyűek, nehogy a bőrt izgassák, végig vakarják őket, mialatt a veríték csak úgy omlik róluk. Meglepett látnom, jó állapotuknál fogva milly hamar kihűltek annyira, hogy hazafelé indúlhattak ; ez előtt azonban mindenikre száraz takaró jött, mindenikre ismét egy fiú ült és csendesen lovagolta haza, hol tökéletes száraz börzetük újra ledörgölve lön. Ezen — mintegy két óráig tartott eljárásnak végeztével, Wkitewallba tértünk vissza. Útközben Mr Scott elmondá, bogy hetvenöt ló van nála idomítás alatt, melylyek közül húsz Glasgow lordé, a többinek tulajdonosai : Derby és Exeter lordok, Sir Charles Monck, Mr Bowes, Mr Wentwortli és több más gentleman ; hogy ezenkívül intézetében még sok anyakancza, csikó, hámos, hátas és igás ló is van s hogy e tömérdek ló táplálékán és ellátásán kivül naponkint még nyolczvan—Jó munkában kiéhezett emberi gyomorról kell gondoskodnia.