Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

554_ életveszélyes lett volna. Térjünk vissza. — Megjegyzendő, hogy ezoctober utolsó napjaiban történt, midőn a rendkívüli hideg napokban az itt örvényes sebes Körös már-már jéghártyás kezdett lenni.—Igen ám, kiált a visszatérőre az öreg Szt., megszeppent báró úr a hideg fördötöl ! — Micsoda ? szólal meg a sértett önérzet — fogadjunk hát tíz pengőbe, hogy most azonnal átuszoma Köröst!—• ÁH a fogadás ! mondja Szt. — Béla báró pedig lerántva felöltönyét, perez múlva a Körös hullámai közt volt s a folyam közepéről úszás közben testvérének nyugodtan ezt kiáltja ; Laezi, incassáld a tíz pengőt! — A nézőket borzadás futotta át e merény láttára; Szt. majd oda lett a fölötti aggodalmában, hogy most ő oka a báró vesztének, ki azonban szerencsésen a túlpartra ért s még csak náthát sem kapott. Gr. Károlyi István 1835-ben külföldre utazván, a fóti rókakopófalkát a gróftól báró W. B. vette át s levitte a bánságba Csekonics János úr zsombolyai birtokára, hol is a szomszéd lovrini határban rókákra vadászott; rókák hiánya miatt azonban nem sokára a falkával együtt tovább vándorolt s lóháton ment a kópékkal Slavóniába gr. Pejachevich Péterhez Rumára, bol a tél beálltáig vadászott s felfagyván az idő, Rumáról kemény télben ismét more patrio utazott hazáig a falkával. Ez volt az első — saját rendelkezése alatti falka ; a második az, mellyet hg Liechtenstein Rudolftól vett át 1841-ben s mellyel Kőrös-Ladányban hét éven át a legjobb sikerrel vadászott. Az első próbahajtást már September első napjaiban tette meg a 15 párból álló, összetartó, jeles nyúlkopófalkával ; a részvét nagy volt; barátai és szomszédai october 15-e körül jelentek meg vadászistállójukkal; voltak évek, mellyekben négy hónapon át hetenkint négyszer vadásztak ; a derék falkanagy 300 napon lovagolt a ládányi kopók után s 400 nyúlat fogatott velük. Egy ízben a nyúl- s az azt követő falka után a Körösön átúsztatott. E közben Csákón is alakúit falka, mellyel eleinte rókákra, aztán ezek hiányában szarvasokra vadásztak s melly később Pest közelébe a lörinczi pusztára tétetett át. Báró W. B. ennek létrehozásában is tényező volt szavával, tanácsával s tettleges részvétével; valamint abban is nagy része van, hogy az 1848-ban megszűnt csákói vadászegylet 1851-ben újra alakúit és virágzik. Ezen idő óta a nemes báró az ősz napjait Csákó és a fóti kastély közt osztá meg s jöttét ide vagy oda mindig élénken érzett öröm zaja üdvözölte. Auspiciuma alatt 500 kopó érkezett Angliából Magyarország különböző részeibe.