Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-30 / 33. szám

545_ melly eredeti arab ló ugyan, de Wtirtembergből jött először Lipizzába s onnan Bábolnára, hol két év óta hág. Nagyon izmos szép testalkatú, még ma is hibátlan tiszta csontjai és inai vannak s annyi benne az ifjúi ttiz és erő, hogy kora daczára termékeny és becses apaló. A bábolnai anyakanczák száma nem egészen 200, a hágó méneké 9. A legkitűnőbb ivadék mint tenyészmén és tenyészkancza a ménesben marad; a többi alkalmas és hibátlan mén — évenkint átlag 30—40—• országos hágó ménül a vidékre küldetik. A tenyésztésre alkalmatlan részint a ménesben marad a gazdaság körül teendő szolgálatokra, részint a lovas ezredekbe tiszti lovakúl osztatik el, részint végre, mint a szolgálatra képtelen kimustrált ló is, nyilvános árverésen adatik el. Legérdekesebb reánk nézve a kertelet (paddock) meglátogatása volt, mellyben tizenegy kétéves arab mén járt szabadon. Kilencz ezek közül Arábiában nemzett de már a ménesben ellett csikó, mellyek a sivatagból idáig anyahasban jöttek, anélkül, hogy bennük vagy anyjukban hiba történt volna. Ha jól vagyunk értesülve, minden a sivatagból hozott ló, e vételárt s az expeditio költségeit bele számitva, átlag mintegy 4000 forintba jő s ez valóban nem sok azon összegekhez aránylag, mellyeket hiresebb angol telivérekért kell adni. S most még néhány szót a 1 i p i z z a i udvari ménesről. E ménes Karst magaslatán, ama kopár sziklahegylánczon fekszik, melly Karnioliát a partvidéktől választja el. Természetes, hogy az ott ellett lónak a hegyi ló minden jó tulajdonságával — köpczös csontvázzal, edzett inakkal, tiszta erős patával, bátorsággal és biztos lépéssel kell birnia ; a vér nemes s igy a lipizzai ló saját jellözött (marquirt) fajjá vált, mellynek jellege ezer ló közül is azonnal kiválik. Feje kicsiny és szép kapcsolatú ; jó alakú fülei nagyon mozgékonyak; orra kissé kos-szerű, mi a spanyol vér vegyülékének tanúsága ; nyaka hajlott s a kissé húsos marból szabadon emelkedik. A veserész rövid és erős, a bordák jó hajlásuak s a nyeregfekvésre legalkalmasabbak ; a hátsó czomhok szélesek és izmosak ; a könyök széles és száraz s kedvező szögletet képező ; az alkarcsont kissé hosszú, mindamellett a lépés erélyes s bár magasan hordott, de tértfoglaló. A far kissé gömbölyded, de a fark jól van hozzá illesztve, dús és szépen emelt. Illyen a lipizzai ló, mellynek vére és jellege üemzedékek hosszú során át — e ménes V. Károly óta áll fenn — állandóvá lön. Törzse spanyol és keleti lovak. Ujabb időkben a lipizzait arabbal párosították s ekép új anyakancza-törzset alapítottak, mellyben a lipizzai ló jó tulajdonai nem változtak, alakja azonbannemesbült. Mint már említők, az Arábiából hozott lovak közül 16 anyakancza Lipizzábau állíttatott fel s igy az anyakanczák létszáma — összesen 70 darab — 30 régi lipizzaiból, 24 arab vegyülékből és 16 eredeti arabból áll, tehát 3 törzsre oszlik. A mének lipizzaiak és arabok. Van két angol mén is, de ezek nem képeznek a ménesben saját törzset, mert ivadékaik a császári udvarba jukkerlovakúl vagy paripákúl vitetnek.