Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

532 javakat eladta, emancipálta a fáezánt, melly a védett parkokból s a korona erdei­ből megszökött, hogy a községek s egyesek erdeiben szabadon kóborolhasson. Elszaszban és a bádeni nagyherczegségben a fáczán bősége annak tulajdoní­tandó , hogy az ottani nagy urak roppant költséggel terjedelmes fáczánosokat ala­pítottak s a német fejedelmek a Rajna bal partján nagy vadászkertekben a vad min­denféle nemét tenyészték, a forradalom pedig az elkobzások és háborúk alkalmával a fáczánnak visszaadta szabadságát, mellyek aztán a Rajna szigetein s e folyó alsóbb partjainak erdőségeiben ütötték fel tanyájukat. Arra tehát, liogy az alsóbb rangú vadászok is élvezhessék e kedves szárnyas vadászatát, két távoli hadjárat s egy véres forradalom kellett. Különösek a végzet utai ! A természet a Rajna szigeteit jelölte ki a szabadban élő fáczán kedvencz lak­helyéül, hol ősz felé tengeriföldeket, bogyós csalitokat, vadepret és vizet talál; mert a fáczán ép úgy mint az őz kerüli a száraz talajú erdőket. Ennélfogva el is szaporodott e szép szigeteken s barminez negyven kakast egyetlen hajtásban löni nem ritkaság. A fáczán nagyon szeszélyes madár : szereti a változatosságot. Nálunk inkább ülő természetű ugyan, de azért gyakran változtat tanyát. Ha valamelly erdő cser­melyei kiszáradnak, ezt a fáczánok rögtön elhagyják, lia bár sikra és művelés alatti földekre kelljen is menniök élelmet és vizet keresni. Ez fejti meg aztán a síkon va­dászó szerencséjét, ki csak szerény fogolyra vagy nyúlra vonúlt ki s egy burgonya­földön vagy lóherésben fáczánra bukkan. Különösen ősszel, midőn a völgyeket ködlepel borítja, lepi meg a fáczán kóborlási vágya. Ekkor gondolomra, út és czél nélkül csavarog. Láthatók voltak már ollyanok is, mellyek a Rajnán átrepülni félve, csak a viz mentében szállottak; szegények ugyancsak szélesnek képzelhették a Rajnát ! Végre fáradtan hullottak a folyam sebes vizébe s kalandozó jellemük áldozatává lettek. September elején erdőszéleken tartózkodnak s lia ezen erdők müveit földek­kel szegélyezvék, különösen a tengeriföldeken, burgonyákban s magas fiiben talál­hatók. A kukoriczaszár levágása után fiatal erdővágásokba és a szigetekre vonúl­nak vissza. Octoberben mindenfelé találhatók : a legkisebb bozót, a legcsekélyebb csen* deres kedvesen lepheti meg a vadászt. Későbben nagyobb rejtekben és magas er­dőkben keresendők, bol a fáczán telente menhelyet talál a bó és zúzmara ellen. Ez a síksági fáczánról értendő, mert a szigeti e tanyát nem igen hagyja el, meg levén ott mind ezen előnyei. A fáczán leginkább csigával, féreggel és rovarokkal él s a tengeriföldeken kivül másutt nem tesz kárt. Itt nem csupán falánkságával, hanem azzal is pnsztit, hogy a legszebb tengeri csövekre szeret ülni, mellyek aztán terhe alatt letörnek. Ha a vizsla a tengeriföldön fáczánt jelez , azonnal el kell vágni ennek az er­dőszél felé való útját, mert mindig ezen irányban szoktak ellábalni. Az erdő mö­götted, kutyád tizeuöt lépésnyire előtted : a fáczánok meghúzták magukat. Milly ünnepélyes pillanat ! Lassan ! Most a tojó hangosan kotyogva repül fel. Kímélet az anyának vadász! ne siess, lesz még elég. — Most egy jércze kél fel, most ismét

Next

/
Thumbnails
Contents