Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

530 módokra, mellyek segélyével bátran meglehet vele küzdeni, és vissza lehet adni a népek biztosságát. E nemes állat az egyetlen, melly bár vadállapotban él, mégis követni meri a járt utakat, a helyett, hogy az erdőkön vágna keresztül. E tényhez alkalmaztuk taktikánkat, melly mint alább látandjuk, igen egyszerű. Hogy az oroszlány az erdőben hever reggel óta, ezt már tudjuk, minthogy önmaga árulta el magát mély nyomai által ; meg lehetünk róla győződve, hogy alkonyatkor kijön az erdőből. Ha a sikra vezető mindegyik uton egy vagy két vadászt állitunk föl, mulhatlanul látni fogja és lőhet reá valaki. Ennyi az éjjeli vadászatról , midőn a hold a napot helyettesíti. Nappal követjük nyomait fekhelyéig, hol megtámadjuk őt kopófalkával és trombítahangokkal, mellyek a vadászok elé hajtandják. Az oroszlány épen ugy nem fél a kutyáktól mint az emberektől; de minthogy igen ideges, a kürt hangjai fölingerlik, bántják és kényszeritik, hogy elhagyja rejtekét, és itt a kutyák, fris és ismeretlen nyomra találván, lármázva követendik öt. A kürtök hangja, a falka lármája és a vadászok lövései figyelmeztetik azokat, kik az állat által követendő irányban várnak, ugy liogy nem lehet szebb, élénkebb és meglepetéstől mentesebb vadászatot képzelni. A többi a vadász és az oroszlány dolga. A földi boldogok számos kiváltságai közül szerintünk a legszebb: gyakorlatilag valósitani azon hasznos eszméket, mellyek nélkiilök csak elméleti állapotban maradtak volna. Nekünk mindenünk volt, kivéve a kísérleti eszközöket. Eleinte a tartományi kormányzóság közvetlen közbenjárására kellett gondolnunk s mielőtt bármily lépést tettünk volna, a legnagyobb gonddal összegyűjtöttük mindazon adatokat , mellyek tervünket elősegíthették. 1855-ben készített statistikai kimutatásból látszik, hogy a vadállatok által okozott kár az algériai lakosok javaiban három milliónyi roppant összegre rug. Ezen okiratokkal fölfegyverkezve egy vadászati tervet dolgoztunk ki, mellynek czélja volt besorozni és szervezni negyven embert a zuavok és az algériai csatározók (tirailleurs) közül, kik egy kopófalkát és kürtöket kapnának segítségül. A vitéz Saint Arnaud marsai szokott jószívűségével fogadá a tervet és szerzőjét, és minden okunk van hinni, hogy eszménk csakhamar valósulandott, fájdalmas és száuandó halála nélkül annak , ki azt pártfogása alá vette. Hogy az időt haszonra fordítsuk és uj védokokat hozhassunk föl szándékunk mellett, elhatároztuk, hogy eszméinket szabadon alkalmazandjuk. Két vadászkedvelő nagy úr hozzánk csatlakozott, magukkal hozván falkáikat és bajtóikat a kísérletre. Juba óta most ült Numidia először illy ünnepet. Mihelyt az arabok és kabylok megtudták, hogy keresztes had megy az oroszlányok ellen, azonnal hozzánk jöttek, hogy utasításokat adjanak, sőt szükség esetére kövessenek is bennünket. Az első kísérlet a nappali vadászattal történt. Mint megjósoltuk, a kürt a kívánt hatást tette az oroszlányra és a kopófalka csodákat mivelt. Aztán a holdvilágnáli lesre került a sor. AMahunahban öt oroszlányról volt tudomásunk, negyven kilométrenyi térségen. A stratégiai pontokat csupán tiz karabélyos foglalta el ; és öt egymás utáni éjjel az oroszlányokat láttuk vagy lőttünk reájuk. Ötven vadászati nap alatt huszonöt oroszlányra és három párduczra történt lövés, tiz a fűbe harapott. Ha meggondoljuk, hogy három vagy négy egyén kivételével a többiek mind közép-