Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-11-10 / 31. szám
508 A Retyezát és zergéi. A regényes Erdély délnyugati szögében Hátszeg vidéke fölött emelkedik a 7850 lábnyi Retyezát, legmagasabb csúcsa ama hegy- vagy inkább havasláncznak, melly az Olt jobb partján Erdély széleiről kis Oláhországba terjed. E havasok századok óta biztos tanyája voltak az ott tenyésző zergéknek, melylyeket évek hosszú során át a vadoron kivül csak néha riasztott szét inkább mint tizedelt meg egy-egy hevenyészett és rendezetlen hajtás s a zergenép e szabálytalan puskásoknál méltán nagyobb ellenségének tarthatta a lesből ugró hiúzt, vagy a keskeny ösvényen járó gidóra lecsapó keselyűt. A havasok e kincse azonban, melly a leghevélyesebb vadászatnemek egyikére nyújt alkalmat, rendezett vadászatok létesítésére ösztönzé a két magyar haza buzgó sportsmaneit s e czélból tavai gróf Bethlen Sándor elnöklete alatt zergevadásztársnlat alakúit, melly jelenleg tíz magyarországi s tíz erdélyi tagból áll. E társulat a Kendeffy családtól 12 évre bérbe vette a Retyezátot, melly a körüle fekvő havasokkal együtt a vadásztért képezi. Az itteni, több száz darabra becsülhető zergeállomány, magában véve nem csekély ugyan, de az a havasok nagy kiterjedéséhez aránylag ; a mennyiben t. i. a zergék a több négyszög mértföldnyi vadásztéren nagyon elszélednek. Máskülönben a Retyezátról bátran elmondható, hogy a természet azt minden kellékkel megáldá, mit a jó vadásztér csak igényelhet. A járás nehézségeire nézve, a steyeri és a felső-ausztriai havasok az erdélyiekkel nem hasonlíthatók össze. Ez utóbbiakon a jó készületüút, melly a lóhátoni kényelmes felmenetelt lehetővé teszi, az előleges fáradságtól kiméli meg a vadászt, kinek azonban később még is jó alkatú tüdőre s győzős természetre szintén leend szüksége. A sziklák lapos lemezein elcsúszástól kellvén tartani, itt már a vastag szegü steyer czipő alig alkalmazható, hanem oláh bocskort kell viselni, ki pedig ezt tűrni nem tudná, húzzon könnyű talpú szegetlen sarut. Kisebb kövek görélye itt ritkán fordúl elő ; a járás főakadálya az omlott s félig korhadt fák halmaza, melly a sziklatömbek közt hever s melly a vadász léptei alatt töredezve, ezt a legnagyobb óvatosságra kényszeríti s erejét — ha nem lép könnyen és ügyesen , rendkívül csökkenti. Szédítő meredélyek nem gyakoriak. Ennyit a vadásztér rövid vázlatáúl; mi pedig e vadászat társadalmi s kényelmi részét illeti, ez alig hagy kívánni valót. A tanyahely czélszerü megválasztása, sátrak, jó élelmezés, jeles erdélyi borok : mindez kellemes hangulatban tartja a vadászt a vendégszerető erdélyiek közt, kiknek vadász-szenvedélyét csak csillapítani kell, hogy a rendezett vadászat alakítása lehetővé váljék. Gróf Pálffy Pál, a „Vadászlap" f. évi 7-dik és 8-dik számában közlött „Zergevadászat" czimü czikkét azon reményben irta, hogy ez „erdélyi sportsman collegáinál viszhangra fog találni" s valóban az ott elmondott gyakorlati útmutatások nem vehetők eléggé figyelembe. A társulat ez idén először tartá meg vadászatait, mellyeknek ideje ez évben több oknál fogva kivételesen September hó elejére tűzetett ki. Tagok csekély szám-