Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-10 / 31. szám

606 minden jobb vadász egy-egy idényben 8—10 darabot ejt s azonfelül a koczalövészek is ráhibáznak egykettőre s az egész megyében évenkint esni szokott rókák száma méltán pár százra tehető. Itt, hol egy-egy vadászaton 20 — 30 darab rókát látók egymás mellett kiterítve, tapasztalám azt is, hogy egy róka sem hasonlít a másikhoz, lianem a szőrnek szinvegyületében van mindannyiban könnyen észrevehető különbség. Legkedveltebbek a pirók-rókák (Goldfuchs), mellynek liátbőre világos sárga lehetőleg egyenlő színezetű, málja pedig hófejér, fakó vagy rózsapiros szegéllyel. Gyakoriabbak a hamvas máluak s nem egyszer láttam öszrókát is, melly évedt korában ejtetett. Szabolcsbanarókavadászatnakegy neme van szokásban, melly egészen területi viszonyokhoz alkalmazott s leginkább télen sajátszerű kedvtöltéssel kínálkozik. Ez agár-kopászat, vagy megfordítva kopó-agarászat. Egyetlen tér, hol kopó és agár együtt működhetik anélkül, hogy egymást rontaná s hol a lő vadász és agarász karöltve járhat s mulathat egymással minden szemrehányás nélkül. A faluk közelében elszórt apróbb nádasok és torzsok mint emlitém merő rókarejtek s mintán igen gyakran megesik, hogy a legjobban elállott körvonalból is kisiklik a vadak eme legcsalfábbika, vagy roppant életerejénél fogva a legjobb lövést is jó darabra elviszi, a befagyott nádasokat, kivált ha sík mezövei határosak, lovasok szokták köriilállani s készen tartott agarakkal a dombok mögé rejtőzni. Igy aztán a kopó s vadász elől kisiklott rókát vagy nyúlát könynyen elfogja a rókához szokott agár. Illyenkor nem szokta a szenvedélyes vadász fanyalogva hányni az agarász szemére : „hogy akárhová tekint, mindenütt egy-egy éhes száraz ebet lát az ember, hogy törné ki „a lábát valamennyi" ! Ez viszont nem felesel gúnyolodva, „hogy ha az „ember nyulat indul fogatni, ötven pocsolyakerülővel is találkozik „ — maholnap még az ürgét is kipusztítják a mezőről!" Sohase bántsátok egymást barátim, jut is marad is elég a Nyíren, csak tartsátok meg rendesen a vadászidényt. A rétközi sűrű nádasokban és a megyének keleti oldalán levő nagyobb erdőkben, nagy számmal találtatik vadmacska is (Felix cattus ferus). A rétközi nádasokat, különösen pedig az ezek közelében felnyúló égresek, szálas nyárfák és tölgyek környékét, mikhez kopó vagy vadász nyáron épen nem, télen pedig csak a lápok befagytával nagy óvatossággal férhet — különösen kedveli e hazánkbeli harmadik dúlófaj. Legkedvesebb falatja vizivadfiók és halak lévén, midőn amazok a tömjék eny-