Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-30 / 3. szám
23 1 hogy a fóti kenneleket es az ottani kopófalkávali vadászatokat — mint a mellyekben maga is részt vön — különös dicsérettel emliti, kiemelve a tulajdonos nemes gróf vendégszeretetét, a jelenvolt főrangú magyar sportsmenek bámulatos avatottságát, és a vadászatok rendezése körül tapasztalt elvitázhatlan s minden képzetet felülmúló izlést. Mielőtt e részletességekbe menne át a szerző, ott, liol a keleteurópai sportról általánosságban s egybehasonlitólag az angolhoni szokásokhoz emlékezik, a 20-dik lapon igy szól : „Egyenesen a normanoktói örököltük mi (t. i. angolok) a sakkozási és a kopászati szenvedélyt, melly Angliában évről évre nagyobb kiterjedést nyer, minővel egy ország sem dicsekedhetik, — egy ország sem, egynek kivételével. „Eléggé sajátságosnak tűnhetik fel, hogy Kelet-Európában egy hatalmas nemzet jellemvonásai, — nevezetesen a fensöbb köröket tekintve — szembeötlő hasonlatossággal emlékeztetnek minmagunkéira.Magyarország végtelen síkjain elszórva él ugyan több más különböző népfaj is, egy kormányzó hatalom alatt, és engedelmességgel kötve a Császárhoz, ki Ausztria fővárosában székel, — de nekünk itt az uralkodó (dominant) törzszsel, a nemes vérű, nemes gondolkozású „m agyarra 1" van közünk csak. „He is the Hungarian par excellence." О az, kinek pánczélos elődei visszaverték a törököt Bécs kapui alól. О maga az ausztriai korona legdrágább köve. Loyalitásának csak kevés biztatásra van szüksége, hogy lelkesedésbe törjön ki, hazája iránti kegyelete a legtisztább honszeretetben nyilvánul. Ö vitéz, ábrándozó, lovagias, derék katona, mint azt bebizonyitá az utolsó 20 év alatt Európa majd minden hadseregében; míg most végre sok szenvedés és viszontagságok után, mellyeknek elöszámlálásába bocsátkozni mély politikai discussiora vezetne s itt helyenkivüli volna — csakhamar ismét szerencsés és sikeres gazdává változva, mosolygó éghajlata alatt s termékeny földjén igy is kitűnő emberré lett. „Magyarország igen széles fogalom. Tekintsünk Európa földabroszára s látni fogunk egy országot a Kárpátok és a Duna között, kiterjedése Franeziaország területének fele, és róla még is — touristáknak hivén magunkat és ismerve a Rajna mellett minden parányi herczegséget — olly csudálatosan keveset tudunk. Az angol utazó ritkán megy Bécsen túl ; pedig lia 10 óra járással tovább menne, a vasutat használván, melly olly sebességgel és kényelmesen mint a Greatwestern maga, szállítaná öt a continens legkellemesebb és fe.-töi fekvésű városai egyikébe. Utja kedves bortermő vidékek között vezetné a hömpölygő Duna partjain, ollykor erdős hegyek közé, majd gyönyörű völgyekbe törve, és fokozatonként simúlva a táj, miglen Pesthez közeledve, egy szabad tér és végtelen rónaság szívébe látja helyezve magát; hol a tiszta friss légben, az itt-ott elszórt ákáczültetvények a nap hevében árnyékot terjesztve nyargalásra csábítanak, a bő termékenységü és mindenek felett felséges illatjokkal kecsegtető síkon !" Ennyi legyen ebből mostanra elég, a folytatásba nem bocsátkozhatom — s örvendjünk, hogy hazánk és nemzetünk ismertetésével már az angol sportirodalom si foglalkozni kezd. TÉREY PÁL.
