Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-10-20 / 29. szám
479 A fa lkát Deutschmann A. falkár vezeti, ki telj es szakértő s ritka határozottsággal és vadászismeretekkel udvarias viseletet egyesit. Van aztán két ostorász s e három egyén alá a falkamester ad lovakat, kinek istállójában 14 vadászló áll, ezek közül 4 és egy hack a falkamester, 3 pedig külön-külön a falkár és az ostorászok részére. A lovaknak a falka gyorsasága miatt vérben magasan állóknak, vagy telivéreknek kell lennöik, mindenek felett pedig bátrak és ügyesek legyenek, р. o. egyenetlen talajon vagy erdőn át legsebesebb haladással menjenek, vagy az Elba magaspartjáról félelem nélkül csússzanak le a vizbe. A teljes állapot fő feltétele apardubitzi vadászlónak — a legjobb ló is, ha nincs tökéletesen idomitva, egy gyors vadászatban mehet talán, de a másodikban már bizonyosan nem. A vadászidény alatt minden két hétben háromszor menni : több a legjobb vadászlótól sem követelhető. Vannak vadászatok, mellyek után a lónak egy hétig kell pihenni s még nem volt példa rá, hogy valamelly ló Pardubitzban az egész idény alatt rendesen kétszer hetenkint ment volna. E sorok irója lovainak egyike Stargozor, mellyet a falkár több idényen lovagolt, egy vadászidény alatt kétszer ment hetenkint, egy hetet kivéve, mikor pihenésre volt szüksége. A pardubitzi vadászokon mindenféle ló volt már próbálva, de az angolok s az angol vérből nevelttek legjobbaknak bizonyultak — az arab faj nem vadászlónak való. A szarvasok két vadaskertben tartatnak; a kisebbet Pardubitz mellett b. Zedtwitz, a nagyobbat Dwekarowitz mellett hg Kinsky Ferdinánd állitotta fel ; a pardubitziban csak az augustusban oda hozott idomitott szarvasok vannak a vadászidény alatt, mig a másikban teljes vadlétszám létezik s ebből évenkint egyes szarvasokat bocsátanak ki, mellyeket aztán a szabadban vesz fel a falka. A modor, mellyel az idomitott szarvast a szarvasszekérbe teszik s ezen a találkozóra viszik, következő: — ha a szarvasok estende zabot enni az e czélú szinbe mentek, egy lesben álló egyén kötéllel behúzza a szín kapuját s igy a szarvasokat éjjelre elzárja. Reggel a falkár egy ajtóhoz hasonló pajzsot tartva maga előtt a szinbe megy. A szarvasok meg akarják támadni őt, ki azonban a fal és pajzs közt fedve addig működik, mig a szarvas a félignyitott mellékkapun át a szín más keskenyebb osztályába megy. Ehhez már a nyitott ajtajú szarvasszekér van tolva s a menekülni akaró szarvas ebbe önkényt beugrik, mikor aztán az ajtók rögtön rázáratnak. Fődolog a pajzsnak erősen maga előtt tartása, különben az erős szarvas az illető egyén lábát törné el. Sok ügyesség kell hozzá s még is történik néha haj, néha meg nem sikerül a kijelölt szarvas elzárása. Pardubitz környéke feltétlenül jó vadásztalajnak mondható. Parlag földek és mezők erdőkkel váltakoznak, a talaj általában fair s ha nincsenek is meg mind az angol föld akadályai, azért mégis szép árokugrások s egyes magas ugrások is fordulnak elő, mellyek a falka gyors haladása mellett s a gyakran mély talajon a lovas idegeit s a ló állapotát ugyancsak próbára teszik. Egy iszapos partú széles patak három német mértföldnyi éles vágtatás után mindig imponál. Egy izben Rossitz mellett 5 mértföldnyi futam után 9 lovas közül, kik az eredetileg 30 számból még fennmaradtak, ötöt láttam egy illy patakban heverni. (Vége köv.)
