Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-20 / 29. szám

477 A pardubitzi szarvas-kopászat. A berlini „Bl. ü. Pf. u. Jagd" olly érdekes vázlatát közli a pardubitzi szarvaskopászat múltjának és jelenének, hogy e szép czikknek lapjainkba átvételét annál inkább érdekesnek tartjuk, mert a vadászat e nemét az ausztriai birodalomban söt egész Németországban csak a pardubitzi társulat gyakorolja. A szarvas-kopászatnak a nyúl- és rókakopászat fölötti előnyeit röviden felsorolván , a szarvas — úgymond a czikkiró — s különösen az idomított szarvas az, mellyre több mértföldnyi egyenes futamok történhetnek s hol aztán a határozatlan lovas habozása vagy a ló bátorság- és kitartás hiánya elveszti a vadászatot. A róka vagy a nyúlkopófalkát a tétovázó vagy kényelmes lovas, ha a vidéket ismeri, ismét fellelheti, a szarvaskopászatból azonban csaknem bizonyosan kimarad, ha jó szimattal a kutyákat perezre is elhagyja. Az elmaradástóli aggodalom a lovast és lovat legnagyobb erofeszitésre ösztönzi, válságos esetekben lélekjelenlétre, határozottságra s gyors és tétovátlan viseletre tanit. A falkár kürtje megmondja a lovasnak, hogy a falka kiment az erdőből — az erdő árkán átugratva a kutyákat negyedórányira maga előtt látja az akadályokkal átszeldelt sikon, most egy pillantással kell megválasztani az irányt, mellyen a kutyákhoz juthat s ha ezt roszúl itéli meg, ha ő vagy lova valamelly akadálynál tétováz : elveszté esélyét s rövid időn egyedül látja magát a messze vidéken s egy arra szekerező paraszttól hallja, hogy ez a vadászatot fél óra előtt a láthatár ama dombjain túl látta sebesen haladni. Akkor aztán haza lovagolhat, mert arról, hogy utóiérje, szó sincs többé s ki egyszer az úgynevezett „belesűlés" keserű érzetét megízlelte , az legközelebbi alkalommal bizonyosan mindent el fog követni, hogy a falkánál maradjon. S most térjünk az idomított *) szarvasra. Gyönge sportnak fogja ezt a lővadász mondani, ki a szarvast nyilt erdőben szokta keresni. Mindenesetre izgalmasabb is volna a szarvast szabadból felhajtani, de kevés az olly vidék, melly illyszerü kopászat feltételeinek megfelel. Nagy erdőség s nagy vadlétszám csekély lovaglási sportot nyújtana s aztán éghajlatunk fájdalom ollyan, hogy már az üzekedési időszakban kell vadásznunk, midőn a vad szarvas bizonnyal roszúl futna. Az idomított szarvasnál csak a hajtás kezdete szelides, óranegyeddel később a vadászat elég vaddá válik s a láthatárról eltűnő szarvas ép olly gyors dobogásba hozza a sziveket, mint a vad. E mellett jobban és sebesebben fut, nem ismeri a forgókat, erősebb és a hallalinál derekasabban védi magát mint a vad — a pardubitzi ebek sebforradásai s a sportsmanek némellyikének, ki a ballalihoz közeledett, válságos helyzete erről tanúságot tehet. Több év előtt Worel közelében gróf Kinsky Octavián a kutyák által lefogott szarvast megkapta, ez lebocsátá agancsát s a *) Idomított szarvas az , mellyet a vadaskertben jó darab időn át naponkint lovas emberek kergettek, maguk vagy sjájkosaras kopókkal, vagy pedig csak ugató de nem harapó ebekkel. Ezen idomítás nélkül tiz perczig sem futnának a falka előtt , hanem rögtön lefogatnának belső elhizottságuk miatt ; illy módon azonban bevett tápiájuk nem változhatik azon zsíranyaggá , melly a léhlze'st annyira gátolja. S z e r k.