Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-20 / 29. szám

475 böző fokait keresse, mert ez legbiztosabb eszköze annak, hogy a karnak tüzelésre kinyújtása pillanatában — az irányzékrézsben fekvő légy azonnal a czélvonalon legyen. Sok lövésznek az a rosz szokása van, hogy a fegyvert lövés előtt magasra emeli s aztán czélzás végett lebocsátja. Mi ezen modort határozottan rosszaljuk. Lövöldében, hol másokkal beszélgetünk, megfordulunk, mozgunk sat. igen bölcs szokás a lövés-időközökben csővével fel felé tartani a pistolyt : mihelyt azonban lövésre készülünk, a pistolyt olly helyzetben tartsuk, hogy azt a czélzásra emelni kelljen. A felülről lefelé bocsátásnak az a rosz következése van, hogy alantlövünk, mert a kar süllyedését bajos annak idején meggátolni s mert a kar süllyesztését már maga a fegyver súlya is eléidézi. A karnak fel felé emelése könnyebben szabályozható ; mindamellett ezt sem szabad hevesen vagy gyorsan tenni, különben ellenkező hibába esnénk. 4. Az elsütés. — A pistollyali pontos lövésnek nagy hátrányai : a kedélyingerültség, az idegeknek bárminő mértéktelenség következtébeni izgatottsága és a gyors léhlzés. A kedélyingerültség vagy összehúzódással vagy ideges kitágulással nyilatkozik, mi némi rángatag tevékenységet idéz elé s ez oda hat, hogy a kart megmozdítja s igy a fegyvertartó kezet is megbillenti. Szintúgy a léhlzés is, a légnek folytonos beszivása és kibocsátása folytán, a mellnek hullámzó mozgását okozza, mellyhen a test egyéb része is, különösen a váll és a kar osztozik. A lövész ennélfogva azon időt válassza lőgyakorlatokra, midőn idegeit se erkölcsi se anyagi befolyás nem izgatja — s igy a lövés előtt se szeszes italt ne igyék, se keményen ne gyalogoljon vagy lovagoljon; de éhgyomorra se lőjjön. Szokjék a lövész arra, hogy a ki- és beléhlzés rövid időköze alatt tüzeljen, vagy hogy a léhlzést visszatartsa, mihelyt ennek szükségességét tapasztalja. Harczban a hidegvéren kivül annak megszokása is kell, hogy a rögtöni lövés daczára is pontosan czélozzunk. E czélból a ravaszra gyakorolt nyomás, melly folytonos lassú és a ' léhlzéssel összekötött legyen, olly módon történjék, hogy a fegyver ama pillanatban süljön el, midőn a légy az irányzékrézsbe ért, különben a kar könnyen elfárad. Ha dij- vagy versenylövésre készülünk, a főnek minden vértolulástól mentinek s az ütérnek szabályosnak kellvén lennie, a feltest s különösen a jobb kar hidegen mosása nagyon ajánlható. Az első gyakorlatoknál kis távolsággal s kis | lőporadaggal kell kezdeni — és csak tapasztalt haladás után lehet 12 lépésnyiről 15-re, 20—25—30-ra fokozatosap távolodni. Harmincz lépésnél távolabbra ritkán lőnek ; ha azonban illy eset fordulna elő s 40—50 lépésnyiről kellene lőni ; akkor a felsorolt szabályok még szigorúbban tartandók meg, mert illy távolságra legcsekélyebb eltérés a czélvonalból nagy különbséggel jár. A légvonalra, különösen csekély öblű pistolyoknál nagy ügyelettel kell lenni s szükség esetében a légy fekvése ehez képest változtatandó, még pedig : ha р. o. nagy légvonal miatt a golyók következetesen jobbra vágnak, a legyet kissé