Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-10-10 / 28. szám
454 pedig lódobogás nem tudatja, össze ne akadjanak, ez oknál fogva az utólsó talyigás is legalább egy repedt csörgőt köt gebéje füle mögé, ragy a kóczból font görbe gyeplöszárra. Mialatt az előttünk elnyúló homokdombok tetejére fölmászunk, azt reméljük, bogy a tőlünk addig elzárt láthatár tágúlni s más tetszetősb tájra nyilni fog. Hasztalan! az egyik dombot meghaladja a másik után és órahosszat akár jobbra, akár balra, vagy maga elé tekint: nem lát az utas egyebet, mint a földszinét húllámszerüen boritó dombok tömkelegét, kisebb, nagyobb magaslatokat, mellyek mind egy öntetüek, mintha egy valóságos homoktenger folytonos hullámzásában hirtelen megállapodott volna. — Itt ott egy igénytelen klilsejü szentegyház, vagy ennek tornyoeskája, meg többnyire a nyomorúságig egyszerű viskócsoport, vagy ószerü úrilak búvik ki a bomokbuczkák közül; másutt nagyob • bacska tavak és nádasok, vagy a foltonkint még fennlevő erdőség és cserjék némileg feledtetni akarják velünk az unalmas és komor érzelmet, mit egy bajdani szépségeitől megkoppasztott és az ipar fejleményeivel még meg nem barátkozott vidék bennünk különösen akkor ébreszt, midőn a tarkazöld, vagy aranysárga mez a földszínéről lekopott, és az egész táj az enyészet fakó köntösébe öltözék. Különben ha nem is olly átható szép tájak ezek , mint minők ihletére Schiller világhírű sétáját Írhatta, itt is vannak azért egyes tájpontok és útvonalak, mik az első kedvetlen benyomást csakhamar elsimítják. A Tiszahátnak itt-ott mé g láb as erdőktől övezett meredek partjai, mellyek széleitől szelídebben alakúló cserjék és gyümölcsösök nyúlnak a tájkép előterébe; a gyönyörű éger, tölgy, bükk és gyertyánfa csoportozatok, mik az eleven, vagy a bolt Tiszának egy-egy ága hosszában buja tenyészetli lombokat bocsátanak le majdnem a viz tükréig ; ezeknek hátterében a dúsgazdag Bodrogköz, a Szamos melléke ; a távolabb láthatárban a királyhelymeczi ; ungvári és munkácsi magaslatok, melylyeket Makovecz, Zernava, Szinyák és Polonina óriási bérczei váltanak fel. Benn a megyében még a nyirbátori ligetek, a gyulai, ófejértói, baktai, karászi és mándoki még jól fenntartott és nagy foltokban egész Kisvárda alá nyúló erdőség az egész út hosszában , különösen pedig Baktánál, Berkesznél és Anarcsnál a szó teljes értelmében festői részleteket tárnak elénk ; és mindezen valóban szép pontok megérdemlik, hogy midőn a megyének külsejéről van szó —róluk legalább említést tegyünk s
