Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-30 / 27. szám

451 Vegyesek. — A doncasteri versenyek alkalmával tartott lóárveréseken olly nagy árakon keltek el a lovak s különösen az esztendős csikók ; hogy a tenyésztők dúsan megjutalmazva találhatták fáradságukat. Illy egy éves Orlando-, Weatherbit-, Rataplan-, Voltigeurcsikók 400—500 guineáig emelkedtek; söt egy 1 éves sötétpej kanczának, mellynek apja Rataplan, anyja Musjid anyja s a Derbyre Oaksra és St. Legerre nevezve van — árát annyira felverték, hogy a kalapács 1150 guineára esett le, ennyit fizetvén le érte Mr Stirling Crawfurd. Roppant ár egy esztendős kanczáért ! Az angol tenyésztő ipara háládatos, ha csak átlagos számítással 80 guineát kap minden egyes csikóért — se számitással most e kancza 14 csikó árát hozta be. —• Grantley F. Berkeley még meg sem érkezett Amerikába, midőn már jöttének hirével minden amerikai lap tele volt. Ezekből Ítélve a hírneves angol sportsman a tengerentúli atyafiaknál legszívesebb fogadtatásra számolhat. A többi közt egy lap ezt irja : „Hisszük, hogy a nyúl, róka s a szekérről lebocsátott szarvas, az ezt üző falkával együtt, kissé szelid vadászat gyanánt fog Mr. Berkeley előtt feltűnni, ha vagy egy hónapig vadászott szarvasra Virginiában, vagy ha egy párszor űzött buffalót a nyugati prairieken." — A londoni Blackwood Magazine „Hőkezelés Szyriában" czimü czikket közöl , mellyet egy szemtanú irt, ki az angol kormány által Szyriába küldött lóvásárló bizottmánynak tagja volt. Szerző az arab lóról s lovasáról nagy lelkesedéssel ir s ezeknek sajátságait Nagybritannia lovainak sajátságaival hasonlítja össze, nem mindig az utóbbiak előnyére. Mi ezúttal aczikknek különösen azon részét emeljük ki, melly a zablával való visszaélésre vonatkozik. Mi a keleti lovaglást eddigelé nem is tudtuk hosszú és éles álladzó láncz nélkül képzelni, melly kinzó szer szigora lovaikat nyugati használatra végkép elrontja. E czikk azonban arról értesít, hogy a beduin arab csupán kötőfékkel lovagol s lovát még isnyargalás közben jobbra halra forditani, megállítani, gyorsaságát növelni vagy csökkenteni képes — s ha e zablátlan kötőfékkel nem is tudja talán úgy, mint a török s más zablát használó keleti nép, lovát hátuljára összerántani, de azért mindenesetre nagyobb biztossággal kezeli azt, mint a nehéz zablát alkalmazó dragonyos. Kérdés már most, valljon a beduin fennsőbbsége azon erkölcsi erőben gyökeredzik-e, mellyet lova fölött gyakorol ? Az érdeklett czikk irója bizonyos mérvig ezt hiszi. Az általa ennek bizonyítására felhozott okok terjedelme lapjaink szük körét meghaladja; ez indokok lényegét azonban e kivonat tartalmazza, melly a kétféle lovaglásmódot tiszta fogalmakkal hasonlitja össze : „Nem akarván túlozni a beduin lovaglási ügyességét, csupán azon fennsőbbségét emelem ki, mellyel ő ami lovardai lovasunk fölött bir. Helyezd ez utóbbit, egy lovarda négy fala közé, vagy akár nyilt lovardába, hol a ló már olly rég iskoláz, hogy már maga a talaj látása is emlékezteti a jobbra vagy balra fordulásra; szóval tedd öt olly helyre, hol a megszokottság befolyása alatt s minden külső izgalom hiányában a ló engedelmességét semmi sem zavarja — sa lovas olly pon-