Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-30 / 27. szám

443 le nem tisztíttatott, A feketéknek s pejeknek nincs tiszta, fényes, hanem portól ellepett halovány szőrük, körmeiken régi sárfoltok s repedezések láthatók, térdeiken, csipeiken s egyéb helyeken a ször vagy le van verve, vagy lekoptatva, farkaik és sörényeik bonyolultak és serkések. Milly kellemetlen hatást idéz elő az illyen lónak látása az emberben, azt csak az tudhatja, ki maga is lóismerő vagy lókedvelő, de milly káros a lovaknak illyféle állapotban tartása a zsebre nézve is, azt mindenki tudhatná, bár igen sokan nem tudják, s ép azért is nem tőrödnek lovaik állapotával , azt gondolván : hogy rendes kezelés mellett is csak olly hamar romlanak és vesznek el ez állatok, mint anélkül. Ha pedig az ember kíméletről, könyörületességről és béketürésről beszél s a ló mellett szószólókép lép fel : azt a feleletet kapja többnyire : hogy fáradjon és izzadjon hisz azért „ló", ha komotizálni akar legyen p elég nagy a feje." A rendesen és tisztán tartott ló erősebb, egészségesebb, tartósabb és szebb is annál, a melly elhanyagoltatik, s ez utóbbinál a gondatlanság önmagát szokta mindig büntetni. Ezen rövid előzmények után tehát térjünk át leírására azon külömbségnek, melly a rendes kezelést, a lomha és gondatlan bánásmódtól elválasztja. Az istálló mindenek előtt legyen tiszta, azaz minden ganéj és vizelet abból minél hamarább takarittassék ki, por, piszok és pókhálók távolittassanak el. Az istállók építéséről elég legyen csak annyit mondanunk, hogy azok sem szerfelett magasak, a téli hideg miatt, sem alacsonyak a nyári hőség miatt ne legyenek; ajtók, ablakok és szelelő lyukak olly viszonyban álljanak egymáshoz, hogy azokon tetszésünk szerint mindig könnyen és rögtön fris levegőt ereszthessünk át. A szénasaroglya ne legyen módon túl magas, és annak egyes redői olly távolra essenek egymástól, hogy közöttük a ló orra könnyen átférjen, a jászlok arányos magasságúak, tágságuak és simára gyalultak legyenek. A padolat elöl kissé emeltebb lehet, de csak azért, és csak annyira, hogy a mén vagy herélt lovak vizelete, melly inkább előre esik, visszafolyhasson. A közoszlopok szilárdul illesztessenek a földbe, s olly távolra legyenek egymástól, hogy mindenik lónak állásul egyegy ölnyi széles tér jusson. A választó közfák mozoghatóan függjenek s igen czélszerü ezeket valamint az oszlopokat is — ha kevés költséggel akarunk rendet szerezni — egyszerű zsúpszalmával csinosan befonatni s a falak mellé is zsúpgyékényeket akasztani, mi által a lovat sértésektől s a fal hidegségétől egyformán megóvjuk. A kötőfékszárak ne köttessenek a czélszerütleniil e végből a jászlokba vert vasgyiirükbe, hanem jobb a jászlokba lyukakat fúrni, a köteleket azokon áthúzni s a lyuk alsó részén vagy erös csomó, vagy pedig azokra függesztett csekély súlyú fagolyók által megerősíteni. Minden vasszeg, karika, gamó stb. a ló közeléből távolittassék el. Ha a lóistálló padlásán netán gabona tartatnék, e padlás allját enyves földdel kell bemázoltatni, nehogy a por s a gabna aláhulljon s a ló szemeit bántsa, szőrét ellepje. A mi a ló eledelét illeti, az mindig egészséges, meg nem romlott takarmányból álljon. A jó széna vékony és rövid szárú, halovány zöld szinü virágokkal telt,