Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-09-20 / 26. szám
427 nyújtja, hogy kanczáját már sokkal elébb megítélheti s ezt, ha hivatásának meg nem felel, eladhatja, vagy ha el nem adható, főbe lőhesse s még ezen utólsó módon is sok költséget kiméi meg. Jó idomár kezében bizony kevés csikó fog megsérülni, kivált ha utána nézünk és ha saját véleményünkben nem bizva s az idomár véleményét kérdve megfontoljuk, hogy ennek minél több lovat tartani áll érdekében s hogy mindenki vonakodik másnak kellemetlent mondani, ha csak nincs meggyőződve, hogy a valóban őszinte tanács meghallgatásra talál. P. P. (Vége követk.) Xiónevelésről. (Vége.) A melly ló patája nem tökéletes, az nem is lehet vadaszló. Rosz vagy csak keskeny patájú ló nem képes falka után árkon bokron át menni. Képzeljük, hogy nehéz terhet viszünk hátunkon s hogy falábakkal agyagos talajon járunk — és rög : tön a keskeny patájú ló helyzetében vagyunk. Mindazonáltal túlszéles se legyen a pata, mert ez gyorsaságában gátolja A lovat. Kerekded, SZÍVÓS és nem völgyes talpú s a ló csüdével arányos pata a jó. S itt megjegyezhető, hogy sokkal több jó mint rosz patájú csikó elletik ; a patát leggyakrabban az ügyetlen patkolás rontja el. Kilencz falusi kovács közt alig van egy, ki meglehetősen tudjon patkolni s miután a fiatal lovak legnagyobb része ezek kezére kerül, az okozott kár kiszámithatlan. E kontárok általában a patát idomitják a patkóhoz, nem hogy ezt idomítanák a patához ; legfölebb különböző nagyságú patkót tartanak készen s ezek közül vernek fel egyet ; ha pedig ez sem illenék a patára, előveszik a kést s lia szabadon tehetik, addig nyesnek, vágnak, faragnak , mig a patát elrontják. *) Ha a patkókat annak idején leveszik s az újakat mindig jól alkalmazzák : a faragó késnek nagyon kevés dolga lesz. A szarunyírt és a támasztókat csinosan kell megegyengetni, de csupán finom toll késsel. Az erős pata legnagyobb fontosságú kellék, akár a vadász- akár a hámoslóban s ezt a régiek is jól tudták már, mert gyakran emlegetik mint nélkülözhetlent. Nekik ugyan ez még szükségesebb volt, mert a patkókat nem ismerték s a gyönge patás lovat nem használhatták. A sarkfalaknak nem szabad nagyon alacsonyan állniok, mert ez esetben a nyir könnyen érintheti a földet s ekkor a ló könnyen esik. A pata a sarkfalak közt széles, a nyir nagy és ép s a két támasztó jól kivehető legyen. Végezetül a régi mondatot hozom emlékezetbe : „rosz pata, rosz ló." Ki nem ép patás lovat vesz, *) E sorok angol irója fel sem teszi azt, mit nálunk az ép olly ügyetlen mint tudatlan kovácsok gyakorolnak , hogy t. i. a patát hozzávaló késsel rendesen meg sem faragják , hanem elráspolják , vagy izzó patkóval égetik le.
