Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-20 / 26. szám

I 425 Nem fizetné-e ki magát, lia N. N. 600 holdas pusztáján két kanczát tartana s ezektől évenkint csak egy-egy csikót adna el 900—1600 forinton? Nézzük Rhadamanst, melly 1G00, Megyert melly 950 forinton kelt el ; Dobozért 1500 forint volt ájánlva. S idővel, ba a versenyek szaporodnak, az illy csikók ára még magasabbra fog felrúgni. Ámde az imént emiitett lovak nem csak jó vérüek, de jól tartottak is voltak — s itt fekszik oka annak, bogy a telivérfaj nálunk eddig discreditben állott. A telivér, legyen bár milly híres vérű apja vagy anyja, ba nincs úgy tartva, mint tartatnia kell, mindig nyomorék lesz. Ha csak úgy tartatik , mint a jól tartott félvér : koránsem éri el teljes idomát. Ez oknál fogva nagy ménesekben, bol húsz vagy harmincz félvér kancza ivadéka mellett öt bat telivér kancza csikója neveltetett, az eredmény többnyire az lön, bogy ezek amazoknál gyöngébbek, finomabbak, szóval roszabbak voltak; holott más viszonyok közt ugyanaz a kis macska, mellyet legfölebb az ostorász lovagol vagy gyeplőn jár, urát 150 fonttal talán kopók után vinné, vagy pedig drága pénzen csődörnek vagyanyakanczának került volna el. A hazánkban létező telivérkanczák száma csekély; ezek közt a valóban becseseket akár ujjainkon számolhatjuk meg ; ezek közül ismét pályára csak egy kis töredék van szánva s ez utóbbiak közt alig egy pár van azon gonddal tartva és nevelve, mellyet illy becses állat érdemel. Nem is érünk a kivánt czélhoz addig, mig egyes tenyésztők egyes kanczák ntán nem nevelnek, vagy — mi egyre megy — mig a nem ménestulajdonosok jó példát mutatva, telivéreiket külön nem tartják, még pedig úgy , mint ba pályára szánnák. A telivér annyi éven át mesterségesen tenyésztett s a többinél korábban érö faj, minélfogva úgy is kell azt használni; neki élte első szakától kezdve sok és táplálékony takarmány kell; ámde hogy ez hasznára váljék s ne ártson, korán munkát igényel, különben alakját és javát veszti, lesz nehéz test gyönge lábon és kitéve mindenféle csontsérvnek, mik a kellő gyakorlat hiányának ritkán elmaradó következései. Legtöbb nagyobb ménesbirtokosainknak s ezek közt az öt bat és több telivérkanczát tartóknak versenyelleni huzalkodása — véleményem szerint hamis alapon nyugszik. Először, az idomítás és tételek költségét únják ; másodszor, magát a csikót féltik. Mindegyik pontban van ugyan valami igaz , csak hogy egy részt roszúl számítják fel, a költsé-