Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-20 / 26. szám

422 Napjainkban, midőn a lótartás a budget nagy rovata, nyolcz ló helyett csak hatot vagy csak négyet tarthatunk ; de miután még is épen annyit kívánunk lovagolni vagy kocsizni mint azelőtt, sőt paripánktól azt követeljük, hogy vadászhassunk is hátán s hogy hámoslovunk ne csak jól ügessen, de a városban feleségünk broughamjában is becsületes alakkal birjon : ma, inkább drágább, de jobb lovat veszünk, mintsem hogy sok olcsót tartsunk. Az elésoroltakból könnyen látható , milly változásokat igényel mai nap a lótenyésztés. Még csak pár évtized előtt is, hány ménes-tulajdonos adta el szívesen remonta-áron jó nevelésű csikait, s alig tiz tizenkét éve 800 forint egy négyes fogatért igen szép ár volt. Könnyű terhű lovas akármennyi szép jó és hibátlan paripát talált 400 forinton alól. Ma, ha a négy éves csikó egyre másra nem kél el legalább 500 forinton — mi méneseinkben ritkán elért középár a lótenyésztés nyilvános veszteség. Azért látjuk aztán, hogy egyik ménes a másik után oszlik fel, a becsesebb lovak száma napról napra csökken — sa vélemény, hogy a lótenyésztés ki nem fizetheti magát, lassankint annyira elterjedt, hogy ennek alig merészel valaki már ellentmondani. S ez, a régi kezelésmód mellett igaz is ; de hogy általános axiómaként álljon: annak megczáfolása könnyű. Tekintsünk körül s látni fogjuk, hogy a lótenyésztés s véle szoros kapcsolatban a verseny, Európa legtöbb országában az általános jóllét emelkedésével lépést tart. Ez a nyert eredmény gyorsasága által leginkább Francziaországban tűnik fel, söt már Észak-Amerika is küld lovakat a continensre s Prioress és Starke az angol gyepen dicső diadalokat vivtak ki s az 1860-dik Derbyre egy amerikai csikó az első kedvenczek közt áll. Ha már most annak keressük okát, miért nyújt Angliában, Francziaországban , Hannoverben s a porosz földön, a föld nagy értéke s a takarmány magas ára daczára — a lótenyésztés sokkal kielégítőbb eredményt mint nálunk: az okot mindenekelőtt s majdnem kizárólag abban találjuk, hogy ott a tenyésztést nem nagyban egyesek, hanem kicsinyben sokan kezelik. Nagy ménes ritkán fizetheti ki magát. Az, ki három vagy négy fogatának karban tarthatása végett harmincz vagy negyven kancza után nevel, öt hat legjobb csikóját négy éves korában berangirozza , a többit pedig eladja, mint ez honunk legtöbb nagy ménesében történik : az nye-