Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-09-10 / 25. szám
413 káért jutalmazó árra nem tartanék számot, sem ezt további tenyésztésre nem használnám. Az ily ivadékot mint mezeigazda gazdasági czélokra alkalmaznám s ha. igás lónak nem volna is elég erös és kitartó, van egyéb munka is, mellyet csak úgy végezhetne, mint akármelly más ló. Semmi sem olly háládatos, mint a vadászló tenyésztése. Illy nemű ló mindig kapós és nehezen kapható — s járjanak jó vagy rosz idők, a derék vadászlónak mindig van szép ára. *) A mezei gazda, ha van jóravaló kanczája, mellytöl vadászlovakat várhat, hágassa ezt meg illynemü első rendű ménnel s hasznát fogja látni. Válasszon mént, mellynek lapoczkái hosszúak, mert vadászlóban ez nélkülözhettem Használati czéljánál fogva minduntalan nehéz helyzetekbe kerülend ; feladata, hogy lovasát hegyen völgyön, árkon bokron át biztosan vigye, holott a lapoezka rövidsége a biztossággal nem fér össze. A lapoczka rézsút fekvésű tegyen s akkor nem bánom ha keskeny is, söt némellyek a vastag lapoczkát okvetlen rosznak hiszik, de ez tévedés, mert a goromba lapoczka igen jó is lehet. Legjobb vadászlovaim egyike nagyon gömbölyű lapoczkáju volt, és némellyek azokat roszaknak tartották, holott a lapoczkacsontok rézsutas fekvése miatt nem tehettek rosszak. Vastag lapoczkájú ló gyakran igen jól rakja lábait, mig a vékony épen ellenkezőleg, miután minden a lapoczkacsontok fekvésétől függ; s itt meg kell jegyeznem, hogy az mit sem határoz, miként szedi a ló lábait, csak jól és teljesen rakja le azokat, a nélkül hogy körme hegyére lépne. A botló legkönnyebben felismerhető, ha a lovas felülvén reá, a kantárszárat megereszti s hagyja őt csendesen menni. Ha botló, ennek rögtön jelét fogja adni, kivált ha az út kissé rögös. Ha pedig még több próba kívántatnék, csak első lábát kell felemelni s megnézni, váljon a patkó hegyfala nagyon ki van e kopva. A vadászló fejének a nyakkali összekötése egészen helyes tegyen. A nyak hosszasága nem olly fontos mint sokan tán képzelik s az sem tesz semmit, ha a fej nagyocska is : a fődolog az, hogy a nyak a fejjel jó arányban álljon s e kettő jól tegyen összekötve. Egyedül ettől függ, Kellemes lovaglás esik-e a lovon vagy sem — s ezenkívül ez a szabad lélegzésre is szükséges. Ha a fö nincs jól helyezve a nyakon, az ugratás bajjal vagy kellemetlenséggel fog járni, nem is említve, hogy illy lovon maga a nyargalás is veszedelmesebb. Ha tehát a nyak hossza nem is annyira szükséges, az itteni izmok ereje annálinkább az — s csödör választásnál fögondunk tegyen reá , hogy ez meg tegyen benne, különben ivadékában hasonló hiányt tapasztalandunk. Nem tartom azt, hogy a hosszú nyakú vagy nehéz fejti ló nehezebben feküdjék a lovas kezére. Sokáig lovagoltam egy rövid nyakú lovat, melly nehezen feküdt kézre, mert nyaka rövidsége miatt a fö nem tehetett jól helyezve. Legközelebbi tekintettel a czomb fekvésére kell tenni. A czomb, mint ezt mindnyájan tudjuk, izmos és bosszú tegyen, bogy a ló jól elnyújthassa első lábait. *) E czikket Angliában irták, hol ha aránytalanul nagyobb is a lovas vadászok száma, mint nálunk, de a tenyésztményé is nagyobb. Egyébiránt a vadászló az erős hátaslónak minta képe lévén, az e czikkben ajánlottak alkalmazása ezeknél is czélszeríí.