Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-30 / 24. szám

403 sem azon szavakat nem irja le, mellyekre a 223-ik lapon akadunk : „Lövik lugyan a szarvast szatymával is, (kik és hol ?) de szép (talán szabályszerű ?) lövést csak golyóval tenni szarvasra." — Egyébiránt a munka ugy látszik leginkább a kis vadászattal foglalkozik s már az imént idézett helyből Ítélve is szerző való. szinüleg jobbau tette volna, lia e mellett marad és Diezelt minél bővebben használja fel, kinek jeles könyvét, úgymond, maga is igénybe vette s kit a többi közt dicséretes kivétel gyanánt jelöl ki. (Szegény Hartig !) — A mi tehát e könyvben nem Diezel és nem а „V. és V.-lapból" átvett tárgy, (mellyeknek egyike 13 lapra terjed, hiven megtartva az ebbe csúszott nyomdahibákat is,) azt saját és egy ötven éves vadász tapasztalataiból merítette „A vadászat mesteré

u-nek szerzője С s e rs z i 1V á s y Ákos. Mennyit érnek e tapasztalatok s váljon tanúlhat-e ezekből az, ki Pák Dénesnek liarmincz év előtt megjelent könyvét olvasta? erről később részletesen fogunk szólani. — Rarey Londonban ad ismét nyilvános mutatványokat a lószeliditésből. „Mi — irja a „Field" — mindig elismertük, hogy R. a lókezelésben, s különösen a szilaj lovakkali bánásmódban bámulatos ügyességgel bir, de egyszersmind a mondók is valánk, hogy ö egy vad lónak állandó megszelídítésére, vagy egy gonosz ló természetének ineg\ áltoztatására nem képes. Cruiser, Rarey föbüszkesége, nincs megszelídítve, Ha csak egy napon át nincs Rarey befolyása alatt, ismét olly gonosszá válik, minő volt. Szó sincs róla, hogy Rareyn kivtil bárki más rá ülhessen, sőt másnak kezelését sem tűri meg. Minap egy lovász közeledett hozzá s a ló rútnl bánt el vele. Rarey igen ügyesen „teríti le" a vad lovat, de modora az idomitásban kaszonvehetlen." — Canada Oshava helységében egy kancza három egészséges csikót ellett s e szaporaságatól ugy megijedt, hogy megfutván ott hagyta csemetéit. Később ugyau rá hagyta magát venni, hogy csikai egyikét elismerje s ennek szopni is adott, de a más kettőről mit sem akart tudni, sőt ezek egyikét agyon rúgta. — Hazánk legelterjedtebb lapjának a „Vasárnapi újságnak" 34-ik száma fametszetü rajzát hozza ama válságos helyzetnek, melly ifj. gróf Teleki Sámuelnek egy megsebzett medvével küzdését a görgényi bérezek közt ábrázolja s harmadéve a „Hazai vadászatok" czimü albumban jelent meg. E rajz а „V. U." olvasóinak mindenesetre nagy érdekli lehetett volna, ha mellette a való eseménynek szintén az albumból, vagy még inkább e lapokból átvett eredeti leírását olvassák : e helyett azonban „Egy medve karjai közt" czim alatt valami fordított czikk áll a rajz körül, melly egy északamerikai katonatisztnek egy medvével birkózását a Huron tó szigetén meséli el. — Gyanítjuk, hogy az egész dolog a nyomdai factor hibája, ki az északamerikai czikkhez a görgényi képet tévedésből adta ; csakhogy most már félős, hogy jövőre ismét a görgényi esemény leírásához majd a liuronszigeti kép jövend, mit azonban jóvá tehet egy kis figyelmeztetés a t. cz. olvasókhoz, hogy a két rajzot, vagy a két czikket helyrecserélni szíveskedjenek. E tévedés mindenesetre inkább meg volna bocsátható, mintha а „V. U." kiadójáról azt hinni lennénk kénytelenek, hogy vásáron mutogatott képekhez alkalmi nótákat kiutornáz le olvasóinak.