Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-20 / 23. szám

379 Doberanban Kars ismét két dijat nyert ; a többi főbb győztes Jane Eyre, Peter Trout és Matins. Következik aug. 26-án Celle s sept. 3., 7. és 10 én Baden-Baden, melly folyvást megtartja franczia jellemét, miután az eddigi igen számos nevezés közt csak három németországi lovat látunk, a többi mind franczia s ezek tulajdono­sainak nevei ugyanazok, mellyek a párisi, chantillyi, bordeauxi sat. versenylapokon fordulnak elő, minők : gr. de Lagrange, b. Kiviére, gr. Prado, Mdme Latache de Fay, Lupin úr sat. kik a tenyésztésben egy idő óta roppant haladást tanusitó Fran­cziaország legjobb lovaival vegyülvén a bádeni versenyekbe, a német tenyésztőket innen elriasztják. A newmarketi júliusi versenyek lényeges részét a két éves lovak futásai ké­pezték, mellyek a jövő évi Derbyre nevezve lévén , tehetségeiket itt kezdik bemu­tatni. Ezek közt legkitűnőbb volt lord Portsmouth Buccaneer mène Wild Day­relltöl, melly a July-stakest 9 versenytárs ellen canterben nyerte ; továbbá a Ches­terfield stakes nyertese High Treason Mildewtól, melly Trovatoret fél lókosz­szal s a verseny kedvenczét Eglantinet egész könnyűséggel verte meg. E két ló volt tehát az 1860-ki Derby-kedvencz egész Goodwoodig, hol Vizard kitűnő futása őt az első helyre emelte s most Angliában azt hiszik, hogy ha az imént emiitettek­nek egyike sem, akkor vagy Nutbourne vagy Thor m a n b y fogja az epsomi gyepen sok százezer forint sorsát elhatározni. Mert az angol gyepeken százezerek és milliók vannak forgalomban. Az ame­rikai Ten Broek ma 40,000 font sterlinggel gazdagabb, mint volt harmadéve, midőn néhány lóval angol partra lépett. Pedig az amerikai se Derbyt, sem Oakst nem nyert. Illy nevezetes összegek csak ott nyerhetők, hol (a fogadásokon kivül) egy­egy versenyre 60, 80, 100, 150, sőt 200 és több ló is van nevezve. A goodwoodi ntólsó versenyen összesen 273 ló indúlt, A londoni lóárverések és verseny fogadások hires üzletének feje az idősebb Tattersall meghalt; az üzletet két fia folytatja. A londoni élet e nevezetes pont­jának s az elhúnytnak bővebb ismertetésére nem sokára alkalmat veendünk, most pedig a gyepről a vadász at terére teszünk rövid kirándúlást. A vadászat nyárközépi általános szünetében, szabályszerű és élvezetes vadá­szatot kisebb vadakra csak az gyakorolhatott, ki a hő napok hajnalán vagy estén jó vizslával fürjezni, vagy tavakon kacsázni járt. Alföldi síkjaink búzakeresztei és szénaboglyái közt mTtr a túzok is nyújthata sportot — sőt tudunk eseteket, bogy a lövész-szenvedély a nyulakat s a foglyokat sem kímélte. Ez ellen emelt szavunk, ha elhangzik is a pusztában, de felszólalunk a korai pusztítás ellen legalább e lapok útján, miután nálunk nincs — mint Francziaországban — vadászati tilalom, melly ott csak sept. 1-étől kezdve engedi meg a vadak lövését ; sem társulat nem alakúi — mint Angliában — annak meggátlására, hogy a vad saját idényén kivül máskor ne lövessék. E társulat választmánya élén Grantley Berkeley áll ; tagjai és aláírói vadasterek tulajdonosai, az aláirt évi illeték összegéből díjazván azokat, kik az idényen kivül lőtt vadak árusait feljelentik s a társulat aztán ezek ellen a törvény szigorát alkalmazza. Ki van számítva, hogy évenként mintegy negyvenötezer fogoly, grouse és fáczán adatik el Londonban a kellő idény előtt és után s bogy ötvenezer

Next

/
Thumbnails
Contents