Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

358 a természetet, mellynek mindenható rendelkezése ebben is meglátszik. Ha itt a nyúl barna szőrű volna, akkor a szüntelen kóválygó keselyük éles szemei hamarább észre vennék, holott ezeknek nyilsebességű röptük előtt az akadályt nem ismerő zerge is gyakran veszélyben forog. Egy illy kirándulásomkor, véletlenül a sziklák alól, hol hordó nagyságú kövek hevertek, egy zerge ugrott ki ; a tiroli vadász ki előtt felugrott szerencsésen leterité s vallomása szerint még nem lőtt zergét illy közel emberi lakhoz. Azonban a nagy telekben még e különben olly félénk állatok is a járhatóbb völgyekbe szorúlnak és sűrűn benőtt hegyek aljában rejtőznek el az őket szüntelenül üldöző keselyük elől. Meglepő az illy lepedő nagyságú szárnyas állatot az ember feje felett 300—400 ölnyire ellebbenni hallani; az első pillanatban egy lesuhanó fagallynak vagy kisebb lavinának véltem s nyakamat erősen behúztam. A keselyű igen elörevigyázó és éles-látású és hallású, úgy, hogy 200 ölnél közelebb solia se csúszhattam hozzá. Lövésközeibe csak a véletlen hozza öt, ha valamelly martalék után csap; s csak jó látcsövemnek köszönhetem, hogy egy szirttetőn ülni láthattam. Különösnek találtam, hogy mindig egy és ugyanazon himet láttam párjával, hanem kalauzom csakhamar megfejté, bogy a him keselyű e völgyben több órajárásnyira nem tür el mást, sőt fiait is elűzi. mihely anyányi nagyságúak, az eledel szűke miatt. 1850 június 21-én spanyol eredetíi derék századosomtól 24 órai szabadságot kapván, hajnalban elindúltam kalauzommal a Hohe Alp megmászására, ellátva vontcsövű lőfegyveremmel, látcsővel s egy nélkülözhetlen hegyi bottal. A havas alját erdei fenyővel vegyes szurkos fenyőerdő borítja, az erdő közt állnak a hegyi lakosok faházai, mellyeket rétek és csekély kiterjedésű árpa- és burgonyaföldek vesznek körül. Három órai mászás után meghaladtuk a hegy első gerinczét, itt félóráig pihentünk s aztán tovább folytattuk utunkat. E tájon már a hideg égalj miatt a fanemek csak mint bokrok tenyésznek s a törpe erdei fenyő (pinus pumilio) kúszó gallyaival nagyobb kiterjedésű bokrosokat képez, mellyek közt a haragos vörös havasi rózsák emelik fel harang idomú csoportozott koronáikat. Feljebb már sziklafallá válik a hegygerincz, a gránit tömegek mereven nyúlnak a mélység felett, köztük tanyakö halmazok lepik el a hegyhátat, a növényzetet elölve. Itt ritkább a madárszó s a csendet csupán a bogarak dongása sa lepék szállongása zavarja meg.