Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 A napnak is már nagyobb ereje befolyása van a földre tavasszal, midőn a vadászati idény lóra ülni enged s alig képzelhető el miként lehet az, hogy a tegnap átlovagolt vetésen, melly tavaszkor nem lehet olly állapotban, hogy ijedséget ne okozzon a tapasztalatlan gazdának, a lónyom kétszer 48 óra alatt láthatlanná dagad ? De más részt a „végkiirtásra" nézve több az esély tavaszkor a vetésekben ; mert a tövestől kimozdított növény ezen erőszakos átültetést nem sziveli el a földnek épen az imént emiitett dagálya miatt. Hirtelen neki szárad s kifújja a tavaszi szellő, a nap-éj egyenlítő tartós huzamos szele behatol a mélyebb lyukacsokba, hol a szikkadás tesz kárt, melly kiszámithatlanúl gyorsan fekteti le a föld-dagályt s la' pitja keménnyé a talajt. Vegyük azonban közelebb szemügyre a gyakorlat esélyeit s lássuk az eredmények mit tanúsítanak — és meg fogjuk látni, hogy épen úgy nincs miért feljajdúlniok a sport rettegőinek s nincs mit panaszolnia a vadászseregnek. Nincs különösen mit vetni egymás szemére, ha egyet értenek — s hogy egyetértsenek, hogy érdekeiket iparkodjanak összeegyeztetni, azt azért mondjuk, mert erősen meg vagyunk győződve a felől, hogy ha egyik a másik kívánalmait tekintetbe veszi, a kecske is jól lakik s a káposzta is megmarad. Ugyanis, a gazda iparkodjék erős vetéseket növelni, ezeken nem tesz kárt a vadász, ha csak szándékosan nem ; — más részt a vadász vegye tekintetbe a gazda józan kívánalmait s időt tért számítson akként, hogy ne hagyja ki a számításból a gazdát, ki elég előzékeny s ki — ha egymás érdekeit nem akarják mellőzni —magának sem ártott lészen. Száz szónak is egy a vége, mi tűrés tagadás, mondjuk ki kereken : rosz termés, kevés búza, tetemes kár, csak ügyefogyott vadász után eshetik. Jó vadász igen ritkán ejt hibát s havéletlenül megesik rajta, sokkal nemesebb gondolkozású, semhogy a megtérítést ne kívánná teljes készséggel eszközölni. A ló ősszel és tavasszal átmehet vetéseinken lágyasabb talajjal is kár nélkül — s tehet kárt ősszel és tavasszal is, csak akarni kell. Száz közül 90 esetben hire sincs a kárnak, de még 100 eset közül is csak egy vehető fel, melly lényeges vagy említést érdemlő, azaz „irtó" kárt tegyen. S ezen állításunkat nem a „lehetőség" szerint, hanem úgy vesszük fel, a mint rendes vadászatok meneténél a gyakorlat mutatja, a mint lenni rendesen szokott. Azért nem fogadjuk el feltétlenül azon érintett számítást, mert az irtást rendkívüli esetnek tartjuk, mert a ritkítást az irtással nem csak hogy nem egynek, hanem igen is különbözőnek véljük. A rendesen lágy földön esett lónyom szerintünk „rítkit" s ekkor a számítás áll, — de nem irt, mert ha igen, akkor a számítás meg nem állana. Azért tehát vadászhat szerintünk bátran a gazda mint vadász és a vadász mint gazda, a nélkül, hogy akár a gazda szemrehányást legyen kénytelen tenni magának mint vadásznak, akár pedig a vadász kénytelen legyen lelkiisméretében furdalásokat érzeni, hogy mit mint gazda épitett, mint vadász lerombolá ! Reméljük, hogy b. 0. B. egy értelemben lesz velünk s megbocsát, ha számítását utánnézésnek vetve alá, ezt hiány nélküli pontossága daczára záradékkal fogadtuk el csupán, — s egy értelemben lesz velünk, ha emlékezetébehozzuk azon tagad-
