Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-30 / 21. szám

Daezára azon szelídségnek, mellyet neki tulajdonítanak, a szarvas, néha épen nem félénkés igen veszélyes dolog nem tetszését, sőt még gyanúját is felébreszteni1808-ban Berkeley gróf kis fiával sétálván, egy szarvas hirtelen megrohanta, feltaszította és lábaival gázolá őt ; de szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy megragadta ellenfelének fejét. E kényes helyzetben kiáltott fiának, hogy ne ijedjen meg, hanem vegye elő kését zsebéből s szúrja le vele a szarvast, vagy mi még jobb, vágja el vele torkát. A gyermek, ki méltó volt a Fitz Harding névre, atyja zsebébe nyúlt s követni akará parancsát; bátorsága meghaladta erejét; nem- birta az állat gégéjét felmetszeni, de annyi döfést adott a szarvasnak, hogy ez, a vérvesztés által elgyengülve, azon pillanatban hagyta oda a csatatért, midőn a gróf ereje már kimerülni kezdett. Illyen bátorsága van a szarvasnak a támadásban, lássuk most mikép védi magát. Tudjuk, hogy a tigris, mint minden állat a macskafajból, meglepetés álfa] ragadja meg martalékát. Összegörnyed, mozgatja farkát, mintegy előkészítve magát az iszonyú ugrásra s rémítő ordítással rettenti meg áldozatát, azon pillanatban, midőn ez már a halál zsákmánya. Cumberland berezeg egyszer egy szarvast akart megöletni egy tigris vagy inkább párducz által. A színkör tizenöt lábnyi magas erős vászonnal volt bekerítveA szarvast először bocsáták be, utána a párduezot bekötött szemekkel, mint Ázsiában rendesen tenni szokták a vadászpárduczokkal, mellyekuek szemeik be vannak kötve azon pillanatig, mignem a vadra bocsátják. Mihelyt párduezunk látta a világosságot és érzé, hogy tökéletesen szabadon van, azonnal észrevette a szarvast, felborzalta szőrét és összehúzta magát, mint egy macska, melly madárra vagy egérre ies s a kedvező alkalmat várja, hogy martalékára rohanhasson. De a szarvas is, látván ellenfelét közeledni, óvatos volt s mint eszélyes tábornok, ki veszedelmes ellent lát maga előtt, úgy intézte a dolgot, hogy soha se lehessen oldaitámadást intézni ellene. Bármely oldalra fordúlt is a párducz, mindig előtte voltak a hosszú, erős és hegyes agancsok, mellyek kijátszák gyilkos kísérleteit. Ezen eszélyes küzdés, melly a sikert nagyon sokáig kétségessé tette, végre unalmassá lőn. A cullodeni győző nem azon ember volt, ki illy kevéssel megelégedjék. Megparancsolá, hogy ingereljék a párduezot, melly dühös lett s a helyett hogy a szarvast támadta volna meg, egy ugrással keresztül röpült a vásznon, az elrémült tömeg közé. Azonban semmi szerencsétlenség se történt, hála a rötvad őreinek, kik hirtelen elfogták s bezárták a vadállatot. Hogy a szarvas a kutyák elől szalad, azt könnyen ki lehet magyarázni azon reménységből, hogy talán megmenekül a haláltól ; hogy a kutyák olly kitartással üldözik a szarvast, azt teljes joggal a mohóságnak lehet tulajdonítani. Ennek egy nevezetes példáját tapasztalták a múlt század végén. Thanet gróf egy szarvast vett tizőbe, melly a whiníieldi parkból (Westmoreland grófság)'szökött ki. A nemes állat, sokáig zaklatva, messze maga után hagyta az üldöző ebeket, kivéve két kedvencz kutyát. Kifárasztva visszament a parkba, meliyből elszökött, átment a falon s e természetfeletti erőlködések közt kimúlt. Egyik kutya utána ment s a szarvas holt testén múlt ki ; a másik nem messze tőle, élettelenül rogyott össze. Senki se tudja