Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-20 / 20. szám

335 Fagyott havon Oroszországban nincs távolság ; patak, folyam megannyi üt és szilárdabb a mi vaspályáinknál. Az ember rázatás és fáradtság nélkül utazik. Vologdába érvén levétettem kocsim kerekeit s a kast szánra helyezve, ebben ágy készült számomra. Egész Pétervárig akartam menni, de roszúl ápolt sebeim annyira elmérgesültek, bogy a nijni-novogorodi orvosok kijelenték, miszerint életveszély nélkül tovább nem mehetek. Ráadásul arczom elfagyott s orrom — bármenynyire dörgölték is hóval, keményen meg volt támadva ; a seborvosok rákfenétől féltették s határozottan le akarták vágni, én azonban nem engedtem és igy most csak egy kis darabka hiányzik belőle s alkalmasint minden télen fagyos lesz. Három hónapnál tovább feküdtem mozdulatlanul. Földink James Bows nem tágított, mig hozzá nem szálltam. Leánya, ki csaknem olly szép mint Miss Arabella, angyali jósággal ápolt s szegény orromon egyetlen egyszer sem nevetett. Most máijobban vagyok ; az orvosok szerint egy hó múlva haza indúlhatok, bár még kissé sántítok. A viszontlátásig ! VI. Június 6. Southampton. Sietve irok ; a gözöst fűtik s ez nemsokára elhagyja Southamptont. „Mi bogaram van ismét ?" kérded kedves barátom, „alig liogy megérkeztél s már ismét útnak indúlsz ?" Halld és itélj. Londonba érkeztem utáni napon, bár még egészen el voltam törődve s bár tökéletesen még meg nem gyógyúlt orromat tapaszok fedezték és lábamat is kissé húztam — Lady Thompsonnál tisztelkedtem. „Az Isten szerelmeért — kiáltott ez fel, mi történt önnel, mit csinált magából?" Elbeszéltem kalandjaimat s kérdém lehet-e szerencsém Miss Arabellához, kivel tanácskozni óhajtanék egy gyönyörű falókbörnek mire fordítása iránt, mellyet összegöngyőlten épen kezeimben tarték, utazásom kivánt eredménye gyanánt. „Tudja ön — felelte kissé zavarodottan Lady Thompson — a távoliévök mindig hátrányban vannak ; mig- ön messze utazott, azalatt Arabella férjhez ment." „Férjhez ment?" kérdém én kissé élénken s látható felindúlással. „Kérem ne haragudjék !" engesztelt mylady. „0 nem, épen nem" — folytatám én s nyelvemen csiklándást érzék néhány csipös szó kiejtésére, de még jókor fékezvén magam, gondolám, hogy ez impr op e r lenne és hallgattam. „Ab ! gondolám a lépcsőkön lemenet — a távollévők tehát mindig hátrányban vannak ? Istenemre ! ez nem áll, ök ellenkezőleg előnyt nyernek. Szivem Nijniben maradt, de mert szavam kötött, visszatértem s im hála az égnek — most szabad vagyok !" Rögtön irtam James Bowsnak, válasza kedvező lön ; egy hét múlva magam ajánlom fel leányának kezemet és vagyonomat. Isten veled kedves Arthur ! én az emberek legboldogabbika vagyok s ha valaki i m p г о p e r-nek találná egy szűcskalmár leányát nőül venni, azzal én mit sem törődöm, sőt kész vagyok czimerembe még egy czobolyt vagy bölgymenyétet is iktatni.