Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-10 / 19. szám

315 szagban ? S midőn azt feleltem, hogy kedvtelésből utazom s mulatni jövők, majd megtagadták tőlem a partra léptetést, annyira meg vannak győződve a czár alattvalói, hogy közttik nem kell mnlatni. A parti vámhivatalhoz közeledvén, egy orosz utas, kivel már a hajón beszélgettem s ki magát nagy vadásznak vállá, csatlakozott hozzám Kérdezém tőle, váljon alakithatok-e majd falkát a főváros közelében ? „Ó kétségkivül, feleié ő, még pedig valóságos angol rókakopókból. Egyenesen Yorkshireböl szoktuk ezeket hozatni." — Beszélt azután még sokat az itteni félvér vadászlovakról, a gyönyörű vadászatokról, mellyekben részt veendünk s midőn már már a vámhivatalhoz érnénk, hirtelen kérdé, sok tiltott áruczikk van-e málháim közt? Válaszomra, hogy nem szoktam csempészkedni, azt jegyzé meg, hogy ök bizon épen nem illy lelkiismeretesek, a tiltott holmit már csak azért is szeretik mert tiltva van, most is sok mindenféle illy dugárü van nála, a többi közt egy szekrény terempisztolyokra való gyutacs s igen lekötelezném őt, ha ezen ártatlan dolognak behozatalát elvállalnám. Mindezt nagy nyelvkönnyüséggel adta elé s mielőtt vonakodhattam volna, olly biztosítással nyomta kezeimbe a szekrényt, hogy ha baj lesz miatta, az egészet magára vállalja s az illy apró szolgálatokat útitársak egymástól meg nem tagadhatják. A gyutacsszekrény volt az első tárgy, melly a vámtiszt figyelmét magára vonta. Tartalmát perczig sem titkoltam. „Mylord tehát vadász ?" kérdék s egyéb málháim bontásához fogtak. „Ezek szép fegyverek !" mondá egyikük. „Manton remekművei;" felelém. „S mi czélja van önnek e tág öblű puskával ?" „Ezzel galambokat lövök." „Ga — ga — lambokat? Orosz földön?" „Remélem, hogy csak tenyésznek itt is ?" „Galambot lőni, a Szent Lélek jelvényét ! Ez nálunk szentségtörés!" Vámtisztem arcza fenyegetőleg setétült el, de én nem ijedtem meg. „Idegen vagyok, mondám, lehet egyéb czikk is van nálam, miről nem tudom hogy tiltott; talán ezt sem vihetem be, mert nem a czár arczképét viseli?" S ezzel egy sovereignt csusztattam a vámtiszt kezébe, kinek arcza egyszerre felderült. „Mylord málhája egészen rendben van" szólt alárendeltjeihez — „nemde e szekrényben Mothesféle lapdacsok vannak? külföldi gyógyszer nem tartozik vam. ala. A vámhivatalból kijövet új ismerőm várt reám. — „Na s kérdé, mikor vadászunk ?" „Minél elébb, annál szivesebben." „Legyen tehát szerencsém holnap reggelire"; mondá s visszavette málháim között levő szekrényét. „S ön lakása ?" „Ah, majd feledém — a Newski soron, minden gyermek megmutatja önnek Nisiwitch Iván bojár palotáját." Másnap reggel végig jártam a legalább négy werst hosszú Newski sort, de senki sem hallotta soha a Nisiwitch Iván nevét.