Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 jönni szíveskednek ; mit azonban Sebes és Bige urak a nagy távolság miatt nem fogadhatván el, a kihívástól elálltak. Az idő hideg téli nap volt, de szerencsénkre szél nélkül, mi sokat rontott volna. A föld kemény, az agaraknak azonban nem volt rosz futásuk, mit az is bizonyít, hogy csak egy rúgott el körmöt ; a lovaglást nagyon gátolta a sok hóval telt árok, melly néhány bukásnak is lön okozója, szerencsére nagyobb sérülés nélkül. Végül a társaság nevében köszönöm a tisztelt idegen urak tanúsított részvétét s remélem, hogy ezentúl is pártolandják a sport e nemét és megjelenésükkel s minél több agárral fognak bennünket megörvendeztetni. Gr. SZÁPÁRY ÍVÁN. Nyilt levél Retsky Andráshoz. 'észtig (T. szerk. úr, — Az 1858-ki Vadászlap 5 ik számában ezen szerkesztői jegyzet olvasható : „Az alföldi sik gyakorlati, a V.-lap elméleti küzdtere levén az agarászat körül eltérő nézeteknek, ezek megvitatására e két térnek nyitva kell állnia." — Mihez képest a következő sorok közlésére kéri önt sat. К. В..) Tehát vesztettünk volna kedves barátom! Le kellett venni tisztes ősz fejedről a kalapot, és a nagy kérdést „sebes-e vagy győző" elejteni ! —• Ha te is ingadozol uram, ki álljon meg? És szabad lehet-e nekem, bár koros de újoncz discipulosodnak illy nagy kérdésben illy erős bajnokok vitája után megszólalnom ? Ezen valóban bátorságot onnan veszem magamnak, mert az 1857-iki 27. sz. Vadászlapban ezen kérdés védelmére mást is felszólitál, és mert olly ügyben, melly a közé, mellyhez több ingerens is van, egyik résznek bár szabados barátságos egyessége, a többiek részéről a pört folytatni s Ítéletet kérni megengedi. Azért kérném magamat annyiban megértetni, miként nem az a czélom, hogy az ellenfél által önkénytesen nyújtott babért b. P. agaraitól elvitassam, hanem csupán azt szándékozom megmutatni, hogy az iratok szerint, a mint előttünk fekszenek, sem a theoria, sem a praxis mezején az ügyet „sebes e vagy győző" elejtettnek nem szabad tekinteni. A vita theoreticus részéből annyi derült ki : hogy a felek egy dologról beszéltek, de különböző névvel nevezték ; ha végre megértették egymást, igen helyes, de természetes is. Egyik azt mondja: a győző agár; a másik : csak a jó agár. Úgy de mit ért az egyik a győző agár alatt? — jó agarat; és a másik a jó agár alatt? — győző agarat. Vagy nem azt mondja-e b. P. végiratában, hogy : tettleg bebizonyiták állitásomat : „hogy a jó agárnak sebesnek s ott a hol szükséges, győzösnek is kell lennie?" Vagy nem igy van-e R. könyvében a győzős jelleme meghatározva? — Hiszen ha az agárnak kellő sebessége nincs, R. sem nevezi azt győzőnek, hanem gyaloglónak; és ha az agárnak sebessége ki nem tartó, b. P. sem nevezi azt jó agárnak. — E szerint az előttünk fekvő acták nem a győzős agarat ejtették el, hanem csak azt bizonyítják, hogy b. P. a győzős agarat jó agárnak, nem győzösnek, hanem se-
