Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-10 / 19. szám

312 Ezen idö elteltével ismét visszaadják neki szemevilágát s felteszik reá a sisakot, mellyet eleinte nem igen látszék kedvelni, mert mindenkép iparkodik tőle megszabadulni; de végre igen rövid idő múlva hozzá szokik. Néhány nap múlva, midőn kissé megszelídült, eleven galambokat adnak neki. — Az első leczke ekkép történik : Kezdjük a vándorsólyommal. A solymár öklén tartja a sólymot s ugyancsak öklén eleven galambot ad neki enni. Mig a sólyom eszik, a solymár egész erejéből fúj egy ökörszarvból- készült kürtöt, hogy később, midőn a sólyom szabadon van, e kürt hangjára visszatérjen, azt h ivén hogy lakomája készen van, mert midőn ki van tanítva sokszor szabadon bocsátják, lia mindjárt nem vadászik is. E leczke három-négy napig ismételtetik ; azután bosszú zsineget kötnek a sólyom békóira s a zsineg másik vége a galamb szárnyain van megerősítve. A solymár tiz lépésnyi távolságban felállítja sólymát s a galambot maga és e sólyom közé helyezi, mellyet a kürt hangjával csalogat. Az éhség által ingerelt sólyom azonnal a galambra rohan s azt megragadja körmeivel s ekkor a solymár, a zsineg segélyével és folyvást kürtölve magához húzza a sólymot és galambot, mellyet öklén etet meg, mint az első leezkén. A távolságot ekkép naponkint pár ölnyivel nagyobbítják. Később a solymot egy solymársegéd tartja ki bizonyos távolságban áll, a solymár maga kerületet tesz a zsineggel megkötött galambbal s tanítványát magához liivja a kürttel. A segéd elereszti a solymot s az ismét a solymár öklén eszi meg a galambot, mint az előbbi leczkékben. Mikor már a távolságot ötven liatvan ölnyire nevelték s a sólyom nem mutatta jelét, hogy el akarna szökni, akkor többé nem használják a zsineget s a solymár hozzá szoktatja, hogy maga jöjjön zsákmányaért a kürt hangjára ; néhány nappal ezután vadkacsákra bocsáttatik, mellyekböl mindig nagy készletünk van s inellyeket az arabok hálóval fogdosnak. Mihelyt észreveszik, hogy a tanítvány eléggé kí van idomítva, szabadon hagyják vadászni. A vándorsólyom idomitására nem kell több busz-huszonöt napnál ; mikor nagy szelek járnak, gyakran megtörténik, hogy jó sólymok elvesznek, makacsul üldözve a vadat. Gyakran megkísértettük e fajt is a gazellák ellen idomitni, de e vadászatra nagyon is heveseknek találtuk; rendesen haszonvehetlenné ütik egyik szárnyukat vagy lábukat a gazella szarván.