Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-20 / 17. szám

291 és mellyik a legjobb agár több megyében, vagy az országban ? kitudathatnék. A biró se lenne rá kényszerítve, hogy egy napi, vagy épen egy nyuloni futásból Ítéljen; pedig még az agarászatban is áll a rögtönitéletre nézve az, hogy „praecipitantia est noverca justitiae." A tapasztalt igaz biró se tudhatván ki egy futáshói, mellyik a legjobb agár, a méltatlanul megbuktatott agár tulajdonosától vádakat s kifakadásokat kénytelen tűrni, mit végre nem állhat s leteszi a biróságot, ez pedig igen káros, mert egy tapasztalt igazitéletü birót is nehéz kapni, ritkább ez korunkban a fehér hollónál, ha akad is nem vállalja, uem akarván magát sértő kifejezéseknek kitenni ; — én a bihari társaságban csak annyit kaptam, hogy részrehajló biró vagyok, nekem ez annyit tett, hogy gazember vagyok s tüstént letettem a birói hivatalt, meg se j Hentern többé — nálam nélkül pedig a társaság elenyészett — már illy kellemetlenségektől sokkal kevésbé tarthatni, ha a bírónak több ideje van a főczél kiismerésére eleget láthatni. Én öregségem s nyomorúságaim miatt tán soha sem jelenhetek meg a társaságban ; de azért tagja leszek, sziveseu befizetek, ha indítványom elfogadtatik, sőt hogy a legjobb agarakat láthassam, érdemes uraikkal megismerkedhessen!, félholtan is felvonatom magamat a futtatásokra. Tanítványom az angol agarak gyengeségeit úgy le irta, hogy ha én hozzá csak keveset tennék is, túlzónak látszatnám — annyit még is állítok, hogy mig a mi kemény földeinken a haszonvehetleu angol agarak teuyésztetnek, legjobb agarakra nem számithatunk, szalmatüzök van erő nélkül, pedig a diák azt mondja : „vana sine viribus ira." Van egy Rolla nevü a jobbak közé számitható kan agaram, egy kis angol vér van az anyjáról benne, bár csak ezt csapolhatnám ki belőle ! mert ennek köszönhetem, hogy lia a föld fagyos s még inkább ha száraz, mig a göröngyöket kerülgeti, beereszti a nyúlat positiójába ; — ez okon uem vihettem uem régiben is nyúlpecsenyét Csapó Ferenczué húgom nevenapjára ; hiába, tudtam én, lrogy agaram a szárazföld kerülgetése mellett is megtette tisztét, forgatva vitte első nyúlát a rókalyukba, a másodikat a fóldi kertbe, a harmadikat a csahos bokorba, nem is hoztam fel semmit agaram mentségére, mert a számos vendégek úgy is csak azt gondolták volna : mint minden rosz puskásnak, úgy a rosz agárnak is van kifogása. Agaram nem számolván be a nyúllal, képzelem mit gondoltak a hires Langviusról : uagyobb a hire mint valósága, — hogy szembe igy nem gúnyolódtak, csak öregségem iránti kiméletből esett. Hát még másnap, midőn az angolvér nélkül való agarak hat nyúllal számoltak be (mellyeket még ez ideig az enyimeknél lágy földön jobbaknak el nem ismerhetek) mi lehetett a vendégek véleménye ? bizonyára nem kielégítő mentség előttük, hogy az augol finom talpak szétszakadtak. Tanítványomnak azon állítása, hogy ha az agár úgy félne a nyúltól mint ez amattól, a rosz agarat se érné el a jó nyúl — nincs bebizonyitva a fehértói kölyökagár meséjével ; mert még az, hogy a meglehet rosz s már a többi agarak által kifárasztott nyúl nem érte be a megszaladt kölyök-agarat, nem állítja fel azt, hogy egy jó pihent nyúl se érte volna be, lia ugyan rá vagy mellé mert volna futni az agárnak. Egész sikonlakó agarászok gyakran látjuk, hogy a legjobb nyulakat a legjobb agarak se érik he, ha az idő vagy föld csak kevéssé is kedvezőbb a nyúlnak.