Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-20 / 17. szám

279 felé. A két arab, kik meg voltak bizva a torkolat bejárását lármázás által védeni, lőni akartak és hallgattak ; de a boszns oroszlányt megpillantván elláboltak. A két oroszlány Henrik felé ment, ki közönséges golyókkal megtöltött kétcsövű puskával volt felfegyverkezve. Az árkon állva nem várta, bogy közelebb jöjjenek, hanem a Ilimnek szügyébe lőtt, a nélkül hogy a vadállattól láttatott volna. Ezen első lövésre egy fájdalmas orditás felelt s a két állat elvált egymástól. A meglőtt oroszlány az erdő szélén haladt tovább azon toikolat felé, mellyen át a nőstény megmenekült. Husz lépésnyire ment el Zamoyski István gróf mellett, ki a jobb oldalon állt, de minthogy a vadállat csak a fákon keresztül mutatkozott s a gróf karabinja Devisme-vetgolyókkal volt töltve, jónak látta öt lövés nélkül elmenni hagyni. A második oroszlány a szabad fekhely felé ment. Egyszerre csak öt-hat lépésnyire megjelent Branicki Konstantin gróf előtt s őt észrevevén, hirtelen megállt. Olly lövő mint a gróf, egy aczél hegyű golyóval könnyen meglöliette volna ezen állatot, de mint mi mindnyájan, ö is vetgolyóval tölte meg puskáját. Szerencsére, az oroszlány balszügyének egy részével a gróf felé volt fordulva, ki csakugyan ide is czélzott. A vetgolyók oly hatással birnak, hogy noha a szétvetés útközben azaz a lehető legroszabb időben — történt, mégis azonnal megölte az oroszlányt. Ez okvetlenül igen szép lövés volt, söt minthogy csak tizenöt lépésnyire álltam, azt is állithatom, hogy igen nehéz volt. Miután időt engedtünk a kopófalkának, hogy örüljön az állatnak, mellyet olly szépen hajtott, elmentünk megtudni, hogy mi lett azon oroszlányból, mellyre Henrik lött. A vadállat a váll magasságában két oldalt vérzett, tehát a golyó keresztül ment rajta Az egész napot felkeresésére szenteltük, azonban eredménytelenül. Azon idő, mellyel előnyben volt és a könnyüség, mellyel az erdő legáthathatlanabb helyein keresztül bujt, azt eredmény ezé, hogy elvesztők öt, daczára nehéz sebének és bö vérvesztésének. Azonban visszavonulásunk ezért nem kevésbé vig volt; mert egy állatot megöltünk s bizonyosak voltunk benne, hogy a nőstény oroszlánynyal még találkozandunk. Május 2-án hajtóink birt hoztak a nőstény s a sebesült oroszlányról, mellyek mindketten ugyanazon fekhelyen voltak bekerítve. A vadá-