Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 gásba ; bol a gyomor, mint egy hivatalból rendezett hajtóvadászatnál, a főszerepet játsza ; hol végre egyetlen nyúlnak vagy rókának agyonhajtása alig történik meg a nélkül, hogy egy-két részes fejét vagy nyakát, vagy legalább is egy-két oldalbordáját be ne törje. Ha ellenben nálunk eszébe jut azon boldog halandók egyikének, kik okszerűen, és ép Ízlésük szerint élni tudnak s akarnak is, hogy távol a nagyvárosi életnek lires és untató zajától, jó volna néhány napot vagy hetet vadászattal vagy más mulatsággal a szabadban tölteni s imigy szólna egy-két szívrokonához : „kedvem volna egy kis madárlátta czipót enni, erdei friss léget szívni, a szikla tövéből kristálytiszta vizet inni ; kedvem volna e közt sörtevadra vagy őzre vadászni, pisztrángot, menyhalat vagy rákot fogni; jerünk barátim, lássuk el magunkat szivarral, theával, sódarral és tarhonyával, és rosz idő esetére néhány jó könyvvel — töltsünk néhány gondtalan napot a szabad természet ölében, hadd tisztuljanak érzelmeink s gondolataink egy kissé, hadd jöjjön tespedt vérünk sebesebb forgásba, hadd erősödjék testünk lelkünk." A czimborák összenéznének, s legelőször is azt kérdeznék egymástól : de hová menjünk hát? És ezen kérdésre természetesen azt volnának kénytelenek egymásnak felelni, hogy — ha a kérdezők valamellyikének nincsen megvadászható birtoka, vagy olly jó barátja, kinél néhány napon vagy héten át szívesen látott vendég ; vagy végre lia fölötte bizonytalan szerencsével vagy tiz úgynevezett szabad határt be nem akar barangolni a nélkül, hogy egykét árva pacsirtánál egyebet lásson, maradjon szépen otthon a sutnál s mulasson a hogyan tud. Nálunk a vadászatok bérbeadását hirlapilag közhirré tenni, nemhogy még szokásban nincs, de csupán némelly okszerűbben gazdálkodó főbb birtokosnak jutott eddig eszébe a birtokot vadászati tekintetben tilalmazni ; a gondatlanabbak nagy része, az apróbb birtokosok és a községek egyetemleg még eddig nem is álmodtak arról, hogy vagy a jelenleg is még érvényben lévő 1802-ki magyar törvény pajzsa alá helyezve magukat, vagy a megyehatóságok gondoskodását igénybe véve, birtokaikat vagy részben, vagy egészen — mi mindenesetre czélszerübb — tilalmaztassák s igy a vad szaporodását elősegítve, nemcsak nagyobbszerü mezei kedvtöltést, hanem nem megvetendő anyagi hasznot is biztosítsanak maguknak. Ismerek urakat, kik csak azért szereztek kerülőik- s csőszeik
