Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-30 / 15. szám

245 tartva magunknak azt, liogy a pesti lovaregylefc jövő évkönyvében az egylet 82 évi működéséről s fokozatos fejlődéséről részletesebben szólhassunk. 1827-ben, midőn gróf Széchenyi István Pesten a nemzeti casino megalapításán fáradozott, merült fel egyszersmind az eszme is : a honi elhanyagolt lótenyésztés milly lendületet nyerhetne az által, ha Pesten mint központon lófuttatás tartatnék, bol a vért kipróbálni, a jó lovakat tenyésztésre alkalmazni s a tenyésztőket dijak útján új buzgalomra ösztönözni lehetne. Ez eszme akkor méltán merésznek tűnhetett fel. Lóverseny, ennek minden kellékei, tényezői nélkül ! Hol a társulat, melly az ügyet vezesse s költségeit viselje; bol a versenyre késztő dijak, szabályok, intézmények; bol a versenyre idomított lovak s ba ezek kerülnének is, bol a tér, mellyet pályakörré alkalmazni lehessen ? Mindez merőben hiányzott. De gróf Széchenyi István nem az a férfiú volt, ki a kezdet nehézségeitől visszarettenjen s a kezébe vett ügyet elejtse. Felszólítására rögtön csatlakozott hozzá több lelkes hazafi, kik a terv kiviteléhez jó tanáccsal, fáradozással s pénzáldozattal is járulni vállalkoztak. Futtatásra alkalmas tért találni volt az első — nem csekély feladat. „Üljünk lóra, járjuk be a pesti batárt s keressük az igéret földét !" mondá a nemes gróf, ki a dolgot mindig gyakorlati oldalán szerette kezdeni. És úgy lön. Másnap reggel a váczi sorompón át kis lovascsapat indáit a Rákosra. Élén az összetartó kapocskö gróf Széchenyi István; mellette s körüle Hein rieb Ne p. János lovag, M a y e r ff y Ferencz úr, báró Orczy L ö r i n с z, báró Wenkheim József és báró Wesselényi Miklós. Következő nap a kerepesi sorompón s harmadik nap reggelén az üllői vonalon mentek ki a fáradhatlan térkeresők s a bárom napi körvizsga eredménye az lön, hogy közmegegyezéssel a jelen versenytér lett az első kisérlet teréül kiszemelve s ennek a kivánt czélra átengedése végett a pesti városhatóságnál azonnal kellő lépések is tétettek. A pesti várostanács nagy készséget tanúsított az ligy iránt, de a fölötti sajnálkozását volt nyilvánítani kénytelen, hogy miután a községi földek bizonyos számú évekre bérbe advák, a kívánatnak legjobb akarat mellett sem tehet eleget ; a bérévek leteltével azonban különös figyelmet forditand reá. Nem maradt tehát egyéb bátra, mint e legelő bérlőihez Schmidt András és Ferencz urakhoz fordúlni, kikkel a szerződés — évenkénti 400 pft haszonbér fizetése mellett — 1857 évig, az az tiz évre megköttetett. Csalódnék azonban, ki — a mostani versenytér sik gyepére tekintve — azt vélné, hogy ide rögtön mint kész és alkalmas pályára lebete jönni. 1827 tavaszán itt gyepről is alig lehetett szó, annál kevésbé egyetlen fáról vagy bokorról. A kopár területen bomokbuezkák és torlatok hullámoztak, mellyeket a szél szeszélye majd itt majd amott rakott le. Első dolog volt ezek egyengetése ; néhol egész dombokat kellett lehordatni, miket azonban másutt gödrök betöltésére s mocsaras helyek emelésére jól lehete használni. Továbbá mérnökkézre volt szükség, melly a pályakört s a távolságokat kijelölje, hova oszlopok és dúczok ásassanak le. S hogy a szabályozás alatti tér idegen elemektől védve legyen, a rajta keresztül kasul czikázó utakat ösvényeket elzárni s az egészet árkokkal és korlátokkal körülfoglalni kel-