Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 mondom ezek nem költenek némi érdeket az olvasóban, úgy biztosíthatom önöket, hogy vidéki vadászaink szörnyű keveset gondolnak azzal, hogy Argyll- vagy Southerlandshireben Skotziában Ballachulish vagy BonarBrídge mellett A. Wanehope Esq. és barátja, vagy John Arthur Hublon Esq. and party hány grouse-ot vagy nyirfajdot lött? és hogy az éjszakwalesi moorsok (vadvizes és dágványos kopár hegyek) nem épen olly jók-e, mint Skóthon délnyugati része? Azt sem kérdi Grábor urambátyám, hogyan tojhatott és ült két galambjércze ugyanazon egy fészekben ? miért vetett a nyest több évvel ezelőtt Woolford-Woodban és hány kölyköt egy szarkafészekben? Congletonban egy kakuk mi oknál fogva hallatott „tat, tat, tat" hangokat; a nőstény Scolytus destructor kéregpusztitó bogárnak hol vannak nemzörészei, és hogyan történhetett az meg, hogy egy árva zöld szajkó Buckerellben, melly már öt év óta egész magányos életet folytat, s az egész idő alatt hímet nem ismert, egymásután öt tojást tojt? Az epsomi, derbyi winchesteri s száz más futtatások, fogadás, falkászat s rókahajtásoknak legkisebb részletekig bocsátkozó fejtegetéseire, ezer meg ezer kérdések és feleletekre, ha azokat még olly jól magyarázzuk is meg, nem ad Gábor bátyám mint mondom egy fületlen pitykét sem, még a bécsi és pardubitzi lóversenyek is csak ugy érdekesek előtte, ha valamellyik ismert nevü urnák lova nyert. Egyszer a Farkaserdö tövében vadászván, fáradtan s éliszomjan tértem egy erdei kunyhóba. A mint tarisznyámból épen jóízűen falatozni kezdék, belép egy suhancz s „enni" kér anyjától. Az anya szótlanul kél fel a guzsalytól, mellynek orsóját elébb ép olly egykedvüleg pörgeté, felmegy a padra, vagy mint ott mondják a „héjba", melly minden léptekor meg-megroppant fölöttünk s hoz az éhes fiúnak — mit? egy faszilkében néhány maroknyi tökmagot. A fiu elégülten rázta tarisznyájába az egérnek vagy czinkének való eledelt s szótlanul távozott dolga után Nem tudtam, az anyának szegényes fukarságát, vagy a fiának boldog elégliltségét bámuljam-e inkább ? visszakíáltám a fiút — nesze mondám legalább egy falat kenyér a madárebédhez s oda adám neki a nálam volt kenyérdarab felét. Hát nincs a háznál egyéb, nem tud fiának tökmagnál szaporább eledelt adni? kérdém aztán a szótlanság homályába visszamerült •nőtől. — „Bizony mentől kevesebb — van ugyan egy kevés liszt, csinálhatnék neki egy kis habarékot, de ha ő azzal is beéri!" — volt a felelet. Önkényt ez adoma jut eszembe, valahányszor a nehézkes burokba
