Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-20 / 14. szám

239 1—2 lépésnyire, mielőtt még közelebb juthatna a nyúlhoz, hogy vágást tehetne azon — azaz hogy elkapja, a nyúl már nem képes illy közel öt megszenvedni ; jobbra vagy balra forditja futása irányát; az agár pedig, midőn ezt eszközölte, fordított. A fordítás és vágás közt tehát nagy különbség van (I. vágás). G. I. Forog az agár közösüléskor ; más kutya bakzik. Fúj tátott: mint a gyors lovaglásnál a lovas fújtatja, lélekzetvételhez engedi jutni lovát, úgy az agár is, többnyire egy pár forditás után, kivált ha egyedül bajt, megpihen és sebes menetét megcsendesiti, mig ismét uj erővel kezdi tovább a hajtást. G. I. Gyalogló agár, legyalogolta, kigyalogolta. Igazi gyalogló agár az, melly a futás legkezdetétöl, a legvégéig — a nélkül hogy felmenne a nyúlra, a nélkül liogy érné, fordítaná vagy legkisebb erőfeszítést tenne magán, kimért egyforma futással kiséri a nyulat (ez agár csak sik térre való) mindaddig mig a nyúlban szusz van, azaz mig azt el nem fogja. —• Nemesebb értelemben venni a gyalogló agarat nem lebet. Р. о. az A jó agár, mig а В gyalogló; az első felkelt nyúlat hajtja az A ; beéri, fordít, vág rajta, derekalja, végre zsinórban elkapja (1. zsinórban elkapja) ; а В agár igaz mindenütt futott az A-val, de soha fel nem ment az A-boz sem s csak akkor ért a nyúlhoz, midőn már az meg volt halva. Felugrik a második nyúl, az A ismét éri, veri a nyulat 4 —5-ször, a nyúl egy árok mellett elbajitódik töle, lágy vetésre megy a nyúl, meleg van, az A kimerítette erejét s kezd lemaradni^ fel is vágja a farkát ; а В pedig most is mint az első nyúl kiugrásánál csak azon erővel és sebességgel fut a nyúl után ; a nyúl az A-tól szenvedett 4—5 vágás álta] szintén kifáradt s nem is látja már előbbeni ellenségét az A-t, csendesedik ; vész ereje, а В ezalatt bebúzza csendesen a nyúlat, de a világért sem képes még érni, vagy forditani — ereszti tovább a nyulat, mert tudja hogy hosszabb az ő lába, tudja a gaz, hogy ő még nem adván ki semmi eröt elébb utóbb meg kell adni annak a nyúlnak magát, melly már az A-tól annyira ki volt merítve erejéből, hajtja tehát mindaddig, mig a nyúl utoljára úgy nem szalad, mint az ő kényelme és restsége kívánja; ekkor utói éri és megfojtja azt. (A gyaloglótól különböztetjük meg a győző s agarat (1. gyözős agár), erről mondják aztán, hogy kigyalogolta a nyúlat. G. I. Gyözős agár röviden értelmezve az, melly a melléje vetett sebes agár fordításait, vágásait, a hajtás derekától végéig, sűrűbben képes visszaadni, megkínálni, átengedni, mint a hajtás elején a sebes agár tette. De tágasabb értelemben, mint neve is mutatja, az a gyözős agár, melly többet bir; de e többet birás nem azt teszi ám, hogy csak akkor bir már többet, midőn a jó sebes agár — úgy az elején mint derekán, végén, kétszer-háromszorta többet s határozottan fordított, különösen döntő beérést tett, vágott, a nyúlon, mint a gyözős, — már kiadta minden erejét s tovább nem birván, a gyözős ekkor felmegy a nyúlra. Nem, mert ekkor ez nem győzös, de gyalogló agár lesz. Hanem gyözős agár az, melly bizonyos sebességgel a hajtás elején, derekán s végén is bir a mellett, bogy e sebessége, mentül tovább bajt, annál jobban növekedik, amikor a sebes agár hajtása mentül tovább megy, annál inkább lassúdik, kevesbedik. Az illy győzös agár megver, leállít minden a képzelettel határos nyilsebességü bármi