Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-20 / 14. szám

231 A bécsi lóversenyek. % Intézők : gr. Harrach, gr. Hunyady József, gr. Stockau, gr. Waldstein, gr. Zichy Edmund. — Birak : gr. Stockau, gr. Festetics Géza. — Teherre ügyelő : gr. Waldstein — Indítók : gr. Sternberg Jaroslaw, Cavaliero Fer. ELSŐ NAP. Vasárnap május 15. — A reggel óta bőven hullott eső délfelé szünetet tartott, de csak hogy annál bővebben ömölhessen estig s elálljon a versenyek bevégeztével. E kedvezőtlen idő a néző-közönség nagy részét hon tartá ; nem volt a tavalihoz hasonló fényes Práter-sétakocsizás s a sárfecskendett zárt hintók és aránylag csekély számú úrlovasok miuél gyorsabban igyekeztek ki és ismét haza érni. A mellékállványok ülőhelyeinek soraiban mindenfelé ür tátongott, a gyalogos nagy közönség pedig merőben elmaradt. Sőt a részvényes-kör sem volt olly látogatott és élénk mint tavai s az egész délutáni sporton — talán a neki keseredettjjég befolyása alatt bizonyos lankadtság ömlött el. Fogadásról alig hallottunk, az egyre hulló esőben a távol futó lovakat legjobb látcső segélyével is bajjal lebete megkülönböztetni s ezek sorozata csak akkor keltett rövid tartamú feszültséget, midőn a nyerponthoz közeledvén, lovarjaik sáros és kifacsarható öltönyeikről váltak felismerhetőkké. E szerint az érdek leginkább csak az ismerők azon kis körében öszpontosúlt, melly a megelőző napok gyakorló futásaiból vont a mai eredményre következtetést. Ezen ismerők bizalma Ducrowban levén helyezve, ez vált csaknem átalános kedvencczé, annál inkább, mert a könnyű léptű szürkének a felázott mély talaj inkább nyújta kedvező esélyt, mint testesebb s igy lábait erősebben lerakó vetélytársának Basi Bozsuknak. Vetélytársának mondjuk, mert bár 12 ló volt a nagy Császárdijra nevezve, ezek közül csak e kettőnek igért a közbit sikerre kilátást. Zulu, Gunderitha, Coal Black Bose és The Y. Hack el sem jöttek Bécsbe ; a megelőző napon szeszélyesnek mutatkozott Agitationt Pestre tartá fel nemes tulajdonosa, Pető (melly a contineusen még egyszer sem indúlhatott) megsántúlt ; Sobiesky, Lucca és Kate már Angliában sem versenyezhetett olly lovakkal mint Basi és Ducrowsigy csak a múlt év bőse Harlequin maradt volna fel vetélytársúl, ez azonban — miért miért nem ? — olly hirtelen esett a közbizalomban, hogy csak az iránt volt kétség, a fejér győz-e, vagy a fekete? Ez utóbbinak szakavatott tulajdonosa méltán helyezhetett bizalmat erős, izmos, győzős és nagy haladási! ménjében — s bár némellyek azt tárták róla, hogy még nem egészen versenykész (fit), mi inkább a mély talajnak tulajdonújuk hátrányban maradását, melly viszont a fölényt ez úttal Ducrownak nyújtá. E szürke gyönyörű tagarányú, könnyű menetű s olly tetszős alakú mén, hogy első pillanatra megnyeri a kedvelést s azon eszmét kelti, milly derék és pompás fogatot lehetne idővel ivadékaiból kiállítani. A felnyargalás után a kétkedők többsége Ducrow részére állt, mit ez aként igazolt is, hogy helyből elejétől végig vezetve könnyen nyert s a negyedfél mértföldet folyvást vidáman, nem lankadva s mondhatni úgy futotta meg, mintha egy falka utáni sebes futamnak volna első vezetője. Basi Bozsuk jó második, de annál roszabb harmadik Harlequin, mellynél minket nem az lepett meg, hogy kitűnő angol lovak ellen nem győzhetett, hanem