Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-20 / 14. szám

229 az oroszlány olly közel volt hozzánk, hogy hallhattuk a léhlzéseket, mellyek minden ordítást megelőznek és követnek. Fájdalom! kevés idö múlva már távolabb hallottuk és semmi reményünk se volt, hogy visszatér. Nem tudván magamnak megmagyarázni, mikép jöhetett olly közel a lóhoz, a nélkül hogy megtámadta volna azt, mihelyt világosodni kezdett, felkerestem nyomait. A távolság csak száz metrenyi volt, de egy kis halmocska egészen eltakarta a lovat az oroszlány szemei elöl. E pontot eleinte én választám, mivel épen középen feküdt két egyenlően járt ut közt, de aztán rosznak találván, jobb állást foglaltunk el 18-án arab vadászaink bekeritetették a liini és nőstény oroszlányt és kölykeiket fekhelyükön, de minthogy már késő volt bennünket tudósitni, elhatározták, hogy megtámadják nélkülünk. Miután a kört befogták és lehetőleg magasan elrejtőztek, nagy lármát kezdtek ütni. Mikor az oroszlány felkelt, liogy megnézze honnét ered e lárma, reá lőttek. Az első lövő szomszédja is czélba vette már az oroszlányt, de minthogy ez épen feléje tartott, nem birta találni. Az egész nap elmiilt lárma és lövöldözések közt, a nélkül liogy a vadállatok elhagyták volna fekhelyüket. Meg kell emlitenem, hogy itt az erdőség olly sürü és magas, liogy alig lehet jól czélozni. Az egész tréfa csak azt eredményezte, liogy elriasztá a vidékbeli oroszlányokat és bennünket kényszeritett másokat keresni. 27-én megtudtam, hogy egy nőstény oroszlány tartózkodik komondor nagyságú bárom kölykével az Ouled Aliahknál, a Fedzara tó északi részén. 28-án már be voltak kerítve. E napon negyven kabyl puskánk volt s a vadászok legfeljebb 30 metrenyi távolságban álltak egymástól. A hajtók első lármájára a nöoroszlány felkelt,otthagyva kölykeit, nielylyektöl minket el akart távolitani. Két bennszülött vadász közt lépte át a vonalt, kik egy tölgyfán ültek és elhibázták. János gróf észrevette, de messzebb volt, semhogy remélhette volna, liogy talál. Miután két kört felkutattunk, mellyeken a nőstény oroszlány csupán átment, visszatértünk a kölykekhez, mellyek az első körben maradtak. Most vagy soha volt szükségünk a kopókra ; szerencsétlenségre azonban Xavér gróf az övéit Francziaországba vitte s nálunk csupán az arabok kutyái voltak, azaz néhány fürjeb és vizsla, szóval minden, csak az nem a mi épen szükséges volt. Mindazonáltal, a nőstény oroszlány nem levén jelen, a kutyák behatottak az erdőbe és uraik segélyével megtalálták, felriasztották és elhajták