Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

200 _ ki, ha nem is menend ekkor az első sorban, ép olly örömmel nézendi ott száguldó barátait s ép úgy fog gyönyörködni a falka magaviseletében. A vadászok most már teljes számmal vannak ; mindössze hat-hét veres kabátos s egy-két zöld öltönyii, kik vasuton egy más távoli vadásztanyáról jöttenek. A gróf üdvözli a társaságot, igazabban vendégeit, mert hiszen vendégszerető termei a vadászok számára őszinte szivélyességgel nyitvák — s Hillsnek jelt adva a lovas csapat egy hely felé indúl, melly magyar, franczia és angol szavak vegyületében mint „biztos rókarejt" van jelölve. (Vége követk.) Horvátországi szalonkavadászat. Lejárt a szalonkák ideje, nyugszik a vadász fegyvere, legfelebb ha idöröl időre egy-egy róka vagy kánya, vagy más kártékony vad irtása végett akasztjuk azt vállunkra. Ezen nyugság idejét, mellybe

1

1 a vadász az ez évi alkalmas időjárásban mindinkább szaporodó vadnak örül s ennek megóvására vigyázó szemmel ügyel — ezen időt felhasználom a tavaszi szalonkavadászat eredményéről l. szerkesztő urat ama reméuyben tudósitani, hogy ez bonunk vadászkedvelői előtt nem lesz egészen érdektelen. Legszebb eredményeket e részben Slavoniából hallottunk, b. Prandau és Jankovicb Gyula gróf vadásztéreikről. Nem kevésbé szép eredményüek azonban a Horvátország messze terjedő erdőségeiben, különösen a gróf Erdődy-család jószágain tartott szaloukavadászatok is. Múlt években Erdődy István gróf szives baráti meghivására én is gyönyörködtem a nevezett gróf jurjuvetzi uradalmában (Zágrábtól három óra járás) tartott szalonkavadászatokon. Sajnálom, hogy fel nem jegyeztem működésűnk akkori eredményét. Csak annyit mondhatok, bogy a fáradságos vadászatnak sikere ollyan volt, hogy fáradozásaink bőven valának jutalmazva; ba jól emlékszem, lőttünk egy-egy időszakban négy-öt száz szalonkát, néhány rókát és egy vadmacskát. Ez többnyire husz-huszonöt napi vadászat eredménye volt. A három Erdődy gróf testvér István, Lajos és Károly, mint szenvedélyes vadászok, ba csak lehetséges soha el nem mulasztják tavasszal és ősszel a szalonkavadászatokra Horvátországba rándulni, hol Károly gróf novimarhofi kastélyában összegyűlvén, onnan a nevezett vadásztérre, melly még egy napi járásra esik, együtt indúlva, ott fáradhatlanúl s az idő viszontagságait kevéssé tekintve, vas kitartással működnek. A szalonkavadászatokkal összekötve többnyire farkas- és rékavadászatok is rendeztetnek, mellyek eredménye nem kevésbé érdekes ; esik többnyire négy-