Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

191 istálló, baromfi-udvar, cselédház s egyéb melléképület foglalt helyet, szóval két év múlva tökéletes gazdaság állt a vadonban, ellátva mindazon kényelemmel, mit India fővárosa nyújthat. A calcuttai urak itt felváltva több időt töltöttek, hogy a gazdaság menetére felügyeljenek. Többi közt két hatalmas angol szelindeket is hoztak magukkal a ház örei gyanánt. Egy éjjel a kutyák siralmas vonitással tndaták, hogy valami rendki­vüli és ismeretlen tárgy tartja őket rettegésben. E szokatlan jeladásra Mr. L. rögtön kikelt ágyából s a ház kapuját kinyitván, a csillagfényes éj félhomályában egy sötét roppant tárgyat látott a medencze felé mozogni. Első pillanatra bivalnak tartá, de hiszen a szarvasmarha éjtszakára mind el volt zárva s a kutyák egyre keserve­sen vonitottak. Mi csodaállat lehet ez? A vonitással mit sem törődve jött a medencze széléig s ebből mohón oltá szomját. Mr. L. egy achromatic (szintelen) látcsőért ment vissza s ennek segélyével kiveheté, hogy az éji vándor roppant rhinoceros. Belátva, hogy puskacsővel támadni itt hiú kisérlet lenne, erről lemondott s tervet készitett, mi módon lehetne a veszélyes látogatótúl menekülni. Ehhez képest másnap azonnal négy embert küldött le Calcuttába egy csolnakon, levéllel társaihoz, jönnének hozzá rögtön s hoznának magukkal egy hat fontos kurta csövű hajó-ágyút (carronade), mindennemű szükséges lőkészlettel. Egyszersmind a fegyver czéljáról is értesité őket. Pár nap alatt L. társai minden szükségessel ellátva megérkezének. A kartácsra töltött ágyút azon iránybáthelyezték el, honnan a vad inni jelent volt meg. Éjjeli 11 óra tájban a kutyák vonitásának siralmas hangjaira L. ésP. urak égő kanócczal men­tek az ágyúhoz, várva a szörnyeteget, melly el is jött s midőn javában innék a me­denczéböl, Mr. L. reá sütötte az ágyút. Az erdőből viszhangzó dördület felriasztá a vadon lakóit, a rhinocerosnak azonban — midőn L. és P. a medenczéhez ovatosan közeledtek — nyoma sem volt látható s a földre borúló sötét éj gátlá a további vizs­gálódást. Következő hajnalon egy bennszülött lelkendezve érkezett a házhoz s tor­kaszakadtából kiáltozá : „Ghindur mergier!" a rhinoceros meg van ölve! — Rögtön kimentek a helyre, hova az ember vezeté őket s mintegy százhúsz ölnyire a háztól ott találták egy bael fa alatt az élettelen állatot. Hulláját megvizsgálván kitűnt, hogy egy golyó veséjét járta át, egy másik pedig bal lapoczkája alá mélyen hatott be. Bőréből nagy nehezen néhány szijat vágtak ki, SZÍVÓS testét pedig hyénáknak. sakáloknak és keselyüknek konczúl hagyták ott. (Angolból.) A franczia császár istállóiban nem kevesebb mint 850 ló áll, köztük a császár kedvencz paripája Philip, gyönyörű sötétpej mén, mellyet a párisiak ló­fölötti tulajdonokkal ruháznak fel. Beszélik, hogy mielőtt trónra lépett volna a csá­szár, egy izben szemlét tartva lovagolt s midőn a nemzeti zászló mellett haladt el, a ló földig hajtá fejét ez előtt. A szinekben 275 hintó van, mellyek közt az államhin­tók rendkívül fényesek ; egy pár közöttük olly dúsan van aranyozva, hogy ha esős időben használtatnék, tízezer forintba kerülne kiujitása. Láthatók továbbá itt az egyiptomi pasa által ajándékozott nyergek, mellyeknek mindegyike 100,000 forint

Next

/
Thumbnails
Contents