Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

178 zással az öt napra számított eleség utóisóig fölemésztetett Megbízottam rémült tekintettel tudatá velem, bogy a rögtönzött vendég urak kegyéből nem marad egyéb mint a vadászatot félbe hagyva^ haza takarodni. De én erről mit sem akartam tudni. Szerencsére még az nap egy jó testes medvét elüténk. Örömmel tudatám a vendégekkel, hogy van már pecsenye böviben s jól gazdálkodva három napig lesz min rágódni. Mire néhánya helyből megfordúlva egy s más ürügy alatt távozott. A hátralévők fanyalogva nyalogaták este a szokatlan s állításuk szerint szagos Ízetlen medvehúst. Éjjel hasrágás s minden bajról panaszkodtak. A viradat egyiket sem érte már köztünk. r En szenvedélyből, orvos úr jobbadán becsületből jól találók magunkat s vidáman folytatók a vadászatot. Az utolsó nap reggel a Burlója rengetegéből a szó szoros értelmében a zajló liajtókkal együtt ténfergett ki nagy restül az izmos örvös medve, egyenest orvos úrra. Ez fegyverét fához támasztva, készülőben volt állását elhagyni. A váratlan jelenetre frissen fegyvert ragadván, a visszaugrott vadat farba vágá. Ez elbődülve, szokása szerint, törve szaggatva kapaszkodók mindenfelé : én egy emelkedett dombról a jelenet szemtanúja levén, harsány hangon rikolték a hajtókra, hogy szétfutván engedjenek utat a felbőszült vadnak. Szerencsére megérték jelszavaimat, másként néhány ártatlan hajtóval gonoszúl lakoltatja meg az elhamarkodott lövést. A szokásos tanácskozás után az elszalasztott vadat a túlsó észkason vélök feltalálhatni, minthogy ott volt az egész környékben a legerősebb fenék. A peczért a pórázra fűzött kopókkal a patakon felfedezett medve csapásán hagytuk olly utasítással, hogy addig ne bocsásson, mig a nyomot el nem Veszti, vagy legjobb esetben fektéből ki nem szökteti. Ez hosszas mászkálás után szinte az árok torkolatán megpillantá a patak medrében sebeit kényelmesen szítató vadat s a kopókat reá bocsátá. A medve vontatva vánszorgott fel s dorombolva fogott a béreznek. A kopók beérték, az egyik gondatlanúl rászökvén oldalbordája bedobásával lakolt. A keserves nyivogásra a többi is kedvet vesztve maradozott el. És à igy a medve csak magára kopó nélkül ért ki a tetőn felállított lövészekre. Itt egy öreg vadásztársunk kényelmi vagy önbiztositási czélból egy leégett odvas fába hónaljig beereszkedve, készen várta. Alig pár öl távolságról reá cserszent, de fegyvere nem vesz tüzet. A hangra oda pillant a medve, azonnal neki szökik s mint egy teli zsákot kirántja az odúból,