Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-10 / 1. szám
23 1 Itt, nem levén képes biztos súlyegyent tartani, teste előre bajlik s a kioldás munkája megszakad, mig ismét helyreigazodik. Ekkor újra kezdi. Ez úttal hátra hanyatlik s hogy el ne essék a kötélbe fogódzik , ezt természetesen meghúzza — és azt találja, hogy a gonosz csomót nem hogy lazábbra oldotta volna, söt azt még szorosabbra vonta. Ebből látjuk, hogy ha testünknek nincs szilárd alapú támpontja, kezeinkkel nem rendelkezhetünk biztosan. Igaz, hogy a tengerész kötélén fekve is képes a vitorlát szélnek ereszteni vagy bevonni, de itt megjegyzendő, hogy a matróznak szilárd támpontja a kötél, mellyen fekszik s ő a hajó és kötél mozgásával együtt mozog. így a lovas is, ha szilárdan ülve teste a ló mozgásával egyenlően mozog, kezeivel szabadon rendelkezhetik. Kinek teste azonban a lovon minden irányba inog, az körülbelöl a lajtorja fogán állónak dilemmájába esik. Az alacsony tennettiekre vonatkozólag vitathatná valaki, hogy hiszen valamennyi jockey alacsony. Úgy van, mi a láb és vonal szerinti magasságot illeti ; de az arányt tekintve, a jockeyk más súlyosabb egyénekhez képest magasak ám. Mondjuk például, hogy valaki hatvan ujj, vagy is öt láb magas. Ez kétségkivül alacsony termetű ; de jusson eszünkbe hogy ez a valaki 90 fonttal lovagol, és igy ő határozottan magasabb annál, ki 120 fonton alól nem lovagolhat, Az elsőnél minden ujjra csak 1% font, míg a másodiknál minden ujjra 2 font súly esik. Kitűnik ebből, hogy az alacsony lovasok elleni észrevétel az arányos alkatú jockeykre nem alkalmazható. Elterjedt hiedelem, hogy magas ember alatt nehezebben jár a ló, mint alacsony alatt. Ez azonban még mindig sub judice alatt álló kérdés s legfölebb is csak féligazság. — Az öt láb és öt ujj magas ember alacsony termetű ; az öt láb nyolcz ujj magas közép-, s a hat láb magasságú magas termetű. Az 1 és 3 közötti különbség csak 7 ujj, s ha ez a test, czombok és lábszárak között oszlik fel, úgy a hat láb magas egyén talpa nincs három ujjnyival közelebb a földhöz, mint az öt láb öt ujj magasé. Feltéve azonban, hogy a magassági különbség főkép a czombok és lábszárak arányaiban rejlik, úgy ez nem csak hogy nem kedvezőtlen a lóra nézve, sőt gyakran ennek előnyére szolgál, mert világos az, hogy a kengyelszíjcsat alatti testteker nem nyom aránylag annyit, mint a fölötte lévő. A hosszú termet egy tekintetben mindenesetre okoz kis hátrányt a lovasnak — s ez a hosszú kengyelszíj szüksége. Minél rövidebb ez, annál kevésbé lóg ide s tova. Ehez képest magas embernek különösen kell arra ügyelnie, hogy ezombjai s térdei segélyével biztosítson magának szilárd ülést és erős tartást a nyeregben mert ha ezt nem teszi, a hosszú kengyelszíjakban lábai mindig inogni fognak. Lovasvadászok előtt önkényt érthető ezekből, hogy a nehéz testsúly épen nem akadálya annak, hogy valaki jó lovas legyen s csak a test álljon a súllyal kellő arányban, a nehéz testű egyén gyakran bámulatosan s az első sorban lovagol ; nem emlékezem azonban — végzi Harry Hieover — bár sok ezer embert láttam falka után lovagolni, de nem emlékezem egyre is, ki ha alacsony termetű volt s 180 fontot nyomott, jó és deli lovas lett volna.
