Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-10 / 10. szám

162 gyenge nyúl ugrott fel, mit a 600 ölet hajtott A. agár a 2000 ölet hajtott D. mellett egyre pofoz jobbra balra, mig 500 ölön a D. kapja fel. Az itélet igazság szerint az A. részén van. Nem esik aztán ez nehezen a tulajdonosnak ? Dehogynem s jogosan is. Elismerem én azt, hogy vannak kivételes esetek, midőn egy nyúlon, sőt fél nyúlon is lehet olly Ítéletet hozni, mellyben se szerencse se rosz nyúl nem szerepel ; és épen nem vagyok azon együgyűek egyike, ki azt merjem mondani, hogy e vagy ama versenyzésen nem a dijas agár lett volna a legjobb. Oh nem ! söt igen is elismerem, hogy b. Podmaniczky Csárdása és Halász Vincze Gyöngyöse méltán nyertek, mit a közvélemény még jobban megjutalmazott az elismeréssel. Czélom a feuebbiekben csak az, liogy szerény nézetem szerint mégis csak oda kellene vinni a dolgot, liogy a dijas futásokon csalliatlanúl a legjobb agár nyerhessen. Es lia valaha, úgy ez évben van reményem, hogy ez ohajtásomat, meggyőződésemet elérhetem, miután a „Vadász- és Versenylap" múlt évi folyamának 557-ik lapján báró Atzél kitűzött díjáról néhány érdekes sort olvastam. Ha Isten kedve" zend és ha jó agaram lesz, a mi illy futásra van is és ha idegennek Medgyesen meg lesz engedve a futtatás, hiszem, hogy magam is részt veendek benne. Ellene vagyok a versenyzésnél azon eljárásnak is, hogy az agavak szabadon eresztetnek. Könnyű azt mondani : „a biró betudja az Ítéletbe, hogy ez vagy amaz agár hátrább esett. Hej pedig beh nehéz az a képzelt betudás két egyforma agár mellett ! — Minden szakértő, rendes agarásznak agara pórázon jár ; és ha 10—20 agarász tudja s nem sajnálja betanitani agarát: akkor a másik 10 - 20 agarász is, ha futtatni akar, tartsa magát szintén a szabályhoz, annyival inkább, mert nincs az az agár, mellyet egy délelőttön ne lehetne pórázra betanitani. Kössünk csak az agáinyakába erős zsineget, mellyet a lovász fogjon meg s bátra se tekintsen, ha az én agaram erre arra ugrik, a földre vágja, vagy húzatja magát, hanem csak haladjon 5—6-szor köröskörül az udvaron ; hozassunk ki azután egy jámbor agarászlovat? melly nem szokott rúgni, üljön rá a lovász, fogja jobb kezével a zsineget, menjen ki a mezőre, de mint mondom oda se nézzen, ha az agár 10 ölnyire huzatja magát a földön; nem kell félni, nem öli az meg magát; — felugrik az, ha már szuszszal nem birja ; — mire hazafelé jön, már be van tanitva ő kerne. Másnap ujolag megpróbálhatja 5—10 perczig a tánczot, de azután már megadja magát. * * * Itt bevégzem soraimat, a t. ez. agarász-közönségtőli búcsúmat a következő szavakba foglalváD. Nem hozható fel az agarászatban olly példa, mellyre ellenvetéseket tenni ne lehessen ; — ezt én igen jól tudom és ha vitatkozni kell felette, ahoz is meglehetősen értek. Jól tudom, hogy szerény kísérletem ellen lehetnek s lesznek is felszólalások ; de hisz épen ez volt czélom gyönge munkámban, mert ha az agarászatot mint mesterséget, tudományt, élvezetet és szenvedélyt tökélesiteni kívánjuk: úgy fektessük azt olly biztos alapra, hogy ment legyen — e különben is sikamlós kedvtelés — min-