Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-10 / 10. szám

158 az igazat megvallva, kedvük sem igen vala, még mind nem hivén magukat eléggé biztosítva a rémletes vad dühe elöl. A haragos ember ezt észrevéve azzal fenyegetőzött, hogy tüstént ide hagyja őket, hadd pusztúljanak. Azért szépen kérék, találna valami módot, mi által leszállhassanak, különben a fa sik kérgén lecsúszva, nyakukat szegik. Nagy dörömbölve gúzsát tekert ekkor az oláh s ezt nekik felhajítván, annak segítségével nagy eröködések közt leereszkedének s úgy értek, tanyáról tanyára keresve az urakat, végre a faluba. Hanem minden szentekre kérék most a házi urat, ne utasítsa megint a pogány tiszttartóra, nyújtson nekik akármi keveset, hogy azntán minél előbb lenyughassanak. A siralmas előadásra felszökdöstünk az asztal mellől s mindent átengedénk az éhezőknek. Az illy falusi hangásznak rendesen pogány erős gyomra van s szintén mint éhfarkas válogatás nélkül mindent felemészt De most a ki koplalt s kifáradt frátereknek a mohón faldoklás azonnal torkukra forrott. Egyik a másik után rohant ki a tornáczra amaz erőtetett műtéteire, a mit orvosi javaslatra egy jó adag Cremor tartari vagy jalappa szokott megmozgatni. Utóbb nagy gyomorrágások közt vánszorgának ki a csűrbe szalma alá s mint ha meglőtték volna, mélyen elaludtak. Fáradtak levén mi is, lenyugodtunk, de nem sokára a neki zudúlt szélvihar s e miatt az ágyam feletti kis ablak hatalmas zörgése felébresztvén, kitekinték. A havas esö szakadt, mintha öntenék. Az álom egyszerre kipattant szememből, mert tapasztalásból tudám, hogy négy órai ficzkós esö elégséges a havasi patakot medréből kiduzzasztani : illyen patakot pedig nekem házamig 16-szor kellett átgázolnom. Azért az iderekedés aggodalma most az egyszer határtalan vadászi szenvedélyemet túlszárnyalá. Sietve gyertyát gyujték. Mire nyakra-főre szökdösött fel mindnyája. Kevés idő múlva már lovon s viradatkor már feleutat túlhaladva valánk. S valóban, ha mi keveset késünk, öt álló napig ki nem mozdulhattunk volna az unalmas kis faluból. Siető távozásunkat szivböl üdvözlé a fukar tiszttartó. Kirítt arczán megelégedése, hogy kelletlen vendégeit illy rövidúton lerázhatja nyakáról. Négy évvel ezután egy farsangon Zsibóra mentem. Wesselényi szintén ez napra tánczvigalomra hivta volt meg a szomszéd birtokosságot. De nagy boszúságára a gonosz nátha szokott lobhos lázzal meglepvén öt, ágyban kényteté maradni, azért felkért a tánczvigalom rendezésére.