Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

149 és nem volt nap, hogy 6—8 nyúllal ne mentünk volna haza. (Egy igen tisztelt agarász barátom, mintha hallanám, azt mondja erre, hogy : „nem Kocséri nyúlak azok." Igaz, hogy nem, de én viszont azt felelem reá, hogy e nem-kocséri nyúlak is beérhetlenek voltak ollykor-ollykor az ö agarainak.) És mégis akadt ez agarak életében 5 első nyúl, m e 11 y e t nem voltak képesek behúzni. De tovább megyek. Ismertem én egy M. nevü igen jó agarat (ha jelenleg csak félannyi tehetségű agaram volna, Gyöngyös kivételével, megvetnék valamennyi ismeretes agarat), ez a szabolcsi agarászaton nem csak hogy az első nyúlat nem érte, de a vele futó agarat is eltéveszté ! - Pedig ez 100 aranyra kihivó agár volt ! Még tovább megyek. A fönnebbi futás után a M. és L. agarak futottak. Előre kell bocsátanom, liogy e L. agár Szabolcsban két hétig minden liamis tért megpróbálva, minden с z i n с z á г к о d á s daczára — mellybez egy igen tisztelt agarásznnk meglehetősen ért — sem bocsátott el egy nyulat is ! Ezen agár a természetnek jó kedvében teremtett olly müve volt, minőt csak ritkán állit ki. És mégis, mi történt vele az első nyúlon ? A M. a gyözősök legjobbika, a L. a sebesek legsebesebbike s agarak legjobbika a felkelt nyúlat egy — az igaz, liogy lágy tarlón — nem érték ; a nyúl egy köblösnyi gyepre ment ki s ekkor a L. hat vágást tett. De minő volt az a vágás, ollyan, minőt az utókor látni nem fog ! — a nyúl egy dülő-útra kapott ki s ment — ment — még talán most is megy. Itt megtört a M. győzőssége és én részemről azon meggyőződésben vagyok, liogy van nyúl, mit az agár erején fölülinek mutat be a tapasztalás. Pártolnom azonban mégis kell szegény párákat ; mert én azt hiszem, liogy ba olly elismert állatokon illy véletlenség történik, az csak betegségnek lehet következménye. Az agarak futási modoráról levén szó, nem hallgathatom el egyik első a gar ász tekintélynek legújabb i eszméjét, vagy miután ő ezt felállítani törekszik, mondjuk— futási elvét, melly a következő: Neki többet ér, ő többre becsüli egy agárnak egy nyúlon lendülettel — schwung — tett souverain f u t á s о s hajtását, lia azzal e s a к b eszámol is; mint egy másik agárnak két-három nyulfogását, lia az szépen nem futott val a. Már édes Andris pajtás én kezet fogok veled alendületeskajtásokra, kezet fogok s megadom magamat, lia mi öregebb agarászok két agarunkat összevetvén, úgy fogjuk látni, liogy az egyik srófolva, a másik lendülettel bajt s lia mind én, mind te — akármellyikünké legyen az agár - a lendül ê's sei hajtó agarat fogjuk csak szépnek találni; — mert midőn ez bajt fel a nyúlhoz, vagy midőn csak ez vág a nyúlon, ekkor fogunk csak a kalaphoz nyúlni s felkiáltani : „Hab! de szép !" De én azt hiszem, hogy fiatal agarász czimboráink előtt, kik négyesével, hatosával hallgatják ajkaidról az igét, ezen elvet felállítani nem szabad. Ezen elv életbeléptetése tévútra vezeti a fiatal, tapasztalatlan kezdő agarászt és koczkáztatja magát a szenvedély gyakorlását is. Tévútra vezeti pedig következőkép. Tegyük fel ugyanis, liogy két fiatal agarász pajtásunk lemegy a Sárrétérejigarászni. A Rabló s Norma tulajdonosai 5 nap