Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

144 Egy agar ász élete. (Folytatás.) Jelen soraim a fentebb mondottaknál 16 évvel öregebbek ; és ha nem szemfényvesztés, mit ez idő alatt láttam, ha nem üres hang, mit mondani akarok : — tizenhat évi szenvedélyes agarászatomban szerzett nézeteimet kell itt leirnom. Bizony nehéz kenyér ; bizony nagy fába vágtam a fejszét, nagyobba, mint kezdetben hittem ! És lia hamarább eszembejut Lángvins azon aranyszava : „A z agar ászát egy olly titkos valami, mellyről át alánosságban elvet fölállítani nem lehet; nem lehet pedig azért, mivel a hány nyúl ugrik, annyiszor változik annak költőisége, nagyszerűsége, érdeke és li a t a 1 m'a ; s ha ugyanezen nyulak más agarak előtt futnának, ismét megváltoznék minden!" — úgy végkép bekeresztem emlékiratomat fiatal éveimnél. Most azonban már benne vagyok. Megkisértem tehát gyönge tollammal s tapasztalatommal — ha nem is levágni, de legalább — mert az akarat jó bennem — megfaragni a nagy fát. — Szabad legyen azért a t. cz. olvasó-közönséget fölkérnem, liogy soraimat csak azon szenvedélyteljes agarászok olvassák — mert másnak, bizony mondom, unalmára lesznek — kik kandalló s pohár mellett képesek estétől reggelig a szobában elagarászni. Ezen t. czagarászok, ugy hiszem, áldozandnak pár perczet soraimnak, annyival inkább, mert itt az agár futásáról, Ítéletről s az agár faj róli elvkérdésről 1 e e n d szó. Kétséget nem szenved, hogy 20 évvel ezelőtt is csak 4 lábán futott a nyúl, mint mai nap s — tagadhatatlan, liogy az agár akkor is csak 4 lábán futott a nyúl után ; és mégis, — milly különös ! — most jobban tud futni a nyúl mint azelőtt ! ! — Ha áll az, — már pedig ez áll — hogy a díjnyertes telivérnek ivadékához több remény van kötve a nyeréshez — mivel a tehetség, vér, tűz át van oltva — mint olly kancza fiához, melly sohase futott : úgy talán ez elismert elvet a nyulakra is alkalmazhatjuk ; még pedig következő okoknál fogva : A fegyvertartási megszorítás igen sok szenvedélyes vadászt agarászszá változtatott át ; és miután jó agarat kapni nehéz, de még drága is, — beérték ollyannal a minőt kaphattak. Ezen agarak azután persze csak a gyönge s rosz nyúlakon, stidőkön legénykedtek ; az erösebb nyúlakat pedig megliajták, gyakorolták a futás s félelem mesterségében, de elfogni egyet se tudtak közülök. Miután igy a legfutósabb, legerősebb s legegészségesebb nyulak maradtak meg szaporításra : fiaiak már idomított szüléktől, kik több gyepen voltak nyertesek, származtak ; és ezért nem fogja el őket az agár. Tegyük föl tehát, hogy ez áll, de nézzük meg egyszersmind, hogy mi történék az agárral is ? Képzeljünk példáúl olly agarászt, ki fegyver hiányában szorult e sikamlós és tövises pályára ; — az illyen csalhatatlanúl mindig és addig agarászik, mig a sok