Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-30 / 9. szám

142 sáron — bár ez legnagyobb részt kanfarú sváb lovaktól hemzsegett — a csinosabbak jó árakon keltek el. A katonalovak vásárlását a hivatalos lap következő hirdetménye jelenti : A magas cs. k. föhadi-paranesnokság rendelete következtében a Győrött és Debreczenben felállított ló remonta avató-bizottmányoknál naponkint könnyű lovas-remonták, továbbá nehéz és könnyű hámos lovak fognak vásároltatni. A vásárlás reggeli 9 órától kezdve, egész napon át tartand. Legkisebb mértékül könnyű lovassági remontnál, nemkülönben könnyű hámos lónál 14 marok és 3 hüvelyk ; nehéz rudas lónál pedig 15 marok és 2 hüvelyk ; végre nehéz ostorhegyes lónál 15 marok és 1 hüvelyk van kiszabva. Életidőre nézve a bevégzett 8-d fű mint legmagasabb kor, az 5-d fű pedig a kor minimumakép van meghatározva. Árul könnyű lovas-remontnál 137 forint ausztr. pénzérték ; könnyű hámos lónál 126 frt ausztr. pénzérték ; és nehéz hámos lónál 147—189 frt ausztr. pénzérték van kitűzve. Szolgálatképes lovakért, azonnal a mint azok átvétetnek, a kiszabott ár bélyegszabályos nyugtatvány mellett ki fog fizettetni s az eladók azon kedvezményben részesülnek, miszerint tőlük az alkalmas remontok, patkolás, kötőfék vagy nyakkötél nélkül is elfogadtatnak ; mihez képest az eladók a bélyeges nyugtatvány-illetéken kivűl bármikép kigondolható ürügy alatt, akár lovaik elővezetéseért, akár pedig azoknak a felavatási helyre leendő bebocsátásáért semmit sem leendenek kötelesek fizetni. Az angol sportirodalmat nagy veszteség érte. Mr. Charles Bindley, kit irói nevéről mint Harry H i e о v e r t bizonnyal ismernek olvasóink, élete 63-ik évében meghalt. Munkái különösen gyakorlati irányúak ; a lovas vadászat és az istállói kezelés volt kedvencz tárgya ; a versenylovakkal nem sokat törődött. Mr. Rarey Berlinben a kir. család tagjai jelenlétében s aztán többször nagy közönség előtt adván mutatványait, Pétervárba utazott. Megtörési modorát nálunk is többen — és sikerrel kisérlék meg. A kifárasztott, megrémült szilaj állat megadja magát, de hogy a kemény szájon segitve s igy az idomítás egyik fő kelléke megnyerve lenne e mód által, azt még nem hallottuk. Az angol „Field" még mindig ellensége a Rareyzálásnak s ezen ápropos-ra a következő esetet beszéli el : „Nyolcz év előtt egy, Sndburyhez közel lakó gentleman, ki örömest ült senkit hátán meg nem tűrő lóra, hallá, hogy Cambridgeban egy illy szilaj csikó van eladó, mellyre saját édes nyaka érdekében senki sem mert ülni. E veszélyes tulajdonság sokkal nagyobb kisértet volt a gentlemanre nézve, semhogy azonnal Cambridgebe ne utazzék. Oda utazott, nem sokára nyeregben tilt, nem sokára azután künn volt az udvarból és ismét nem sokára künn a városból s árkon bokron túl járt, anélkül hogy kilátása is lehetne a vágtatva ragadó lovat megállítani. „Jó, csak vigyél, nil violentium est perpetuum !" gondolá s csendesen ült a nyeregben, mig végre a ló is csendesen megállott. Akkor aztán visszanyargalt s a habtajtékban úszó sárfecskendett ló árát kérdezé. Az eladó megörült és körülbelől húsz fontért liamar megalkudott. A gentleman vadászlóvá idomitá a szépfej ü és ép lábú állatot; első izben a falka után az igaz hogy ötször bukott el vele, de azért másnap ismét rajta ült s két hét alatt nyolezszor vadászott rajta. Azóta nyolez vadászidény alatt háromszáz és harmincznégyszer ment a falka után, mindig az első" sorban, habár elébb a rejtig tizenöt mért-