Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

133 bukkanunk, annak birtokosa vagy legalább felügyelője bizonyosan vadász, kinek gondos felügyelete tartja távol a vandal fejszéket : a lövész mind ezzel mit sem gondol — sőt jobb szereti a vágásokat és csepléket, mint a nyúl, róka és szalonka tartózkodási helyeit. 4 A vadász természetbaráttá válik s annak tanából több kevesebb ismeretet szerez magának. A vadászt a siker vágya az elejteni ohajtott vadak szokásainak és életmódjának kipuliatolására ösztönzi ; a különböző vadászatok változatai, ezélja elérése végett, gyakran mozdúlatlan türelemmel egy helyhez bilincselik őt, liol majd állat, fa, virág, fti, kő sat. vonja magára figyelmét, melly természeti tárgyak változatai vagy hasonlatai — s talán más időben fel sem ttint különbségei érdeket ébresztnek benne, mig később az anyatermészet millió alakú szüleményei kíváncsiságát és csudálatát felfokozván, jártasabbakkal értekezik, iratokból s könyvekből tanúlmányoz, képezi magát s a vadász szenvedélyét a természetbarát kutatásaival egyesítve — járja be a természet templomát. A lövész ismerete a mindennapi nevezésen sohasem emelkedik felül. A belső ösztöntől hivatott vadász saját oltárát bálványozza ugyan, de más szenvedélyét is tiszteletben tartja — s nem iparkodik azt nevetség tárgyává tenni. A 1 ö V é s z mindent mit nem ő tesz vagy hasztalan idő-vesztegetésnek vagy pedantismusnak tart ; szerinte jól lőni egyedüli feladata a vadásznak, a vadszaporodás a vad dolga, ki nem lövi ha alkalma van : balga idealista „ha én nem lövöm, meglövi más" szavajárása. A vadász ismeri a vad becsét, tudja mi ritka a vak szerencse, mi fáradhatlan kitürést, tanulmányozott rendszert igényel a magas vadászat sikeres vitele s egy szép vad ejtése, — és mennyi vadászkéjt nyújt már annak látása is, vagy az öntudat : „ez vadásztéremen tanyáz." A 1 ö v é s z csak siker után itél, ő zergevadászaton is (ha rá szánná fejét) annyi lövést akarna tenni, mint körvadászaton nyúlra, hogy az megelégedését nyerje, s lia az első szarvaslesen tizenkétvéges nem jön lövésre, meg nem foghatja mint lehet illy unalmasan az időt vesztegetni, mig ez idő alatt két falka fogoly is kilőhető, ba pedig biztos lőtávolon kivül pillantja is meg a legszebb vadat, bizonyosan rá fog füstölni, hogy az ekép megriasztott fővad állást és váltót fog cserélni nem találás esetére — vagy sebzetten kártékonyak tápja lesz, vagy elnyomorodik ; de neki erre semmi gondja, ő lőtt s a vadászatnak szerinte ez a ezélja. A v a d á s z társasvadászatokon a többiek élvezetét meg nem rontani iparkodik ; mig a lövész csak magával gondol, pillantson meg egy neki lőtávolon kivül kullogó farkast, vagy bújkáló rókát, a mint ez roszat nem gyanítva legszebben tart vadász szomszédja felé : — okvetlen rá durrant, bár ez által legtöbb esetben bizonyos baláltól mentette meg a ragadozó vadat, — de hiszen ő vadászni azért megy, hogy lőjjön, nem pedig hogy szomszédjára ügyeljen. A vadász minél szigorúbban őrzi saját vadászterét, annál nagyobb tiszteletben tartja a másét s azok határaitól mint semleges földtől illő távolban tartja magát : a 1 ö v é s z ellenben, legjobb esetben a határszélek kikutatását tűzi ki fő feladatáúl - de ha szerét teheti, azokon túl is szívesen csempészkedik.